Ez az nő egy évig csak a legszűkségesebb dolgokat vásárolta meg. Ennyi pénzt spórolt meg 365 nap alatt!

Michelle McGagh 10 évig dolgozott pénzügyi és gazdasági témákra szakosodott újságíróként, de ennek ellenére mégis adódtak anyagi nehézségei, ezért eléggé hiteltelennek érezte azt, hogy ő adjon spórolási tippeket olvasóinak. Ebből kiindulva radikális döntésre szánta el magát. Elhatározta, hogy csak a legminimálisabb dolgokat fogja megvásárolni egy éven keresztül.

Kezdetnek a szekrényében tárolt régi ruháit szedte elő, és újak vásárlása helyett azokat hordta, otthon főzött, és mindenhová biciklivel ment. Így év végére 23 ezer dollárt spórolt. A részletekről a blogján számolt be.

“Azt vettem észre, hogy nagyon sok pénzt költök olyan dolgokra, amelyekre nincs is igazán szükségem. Nem kell annyiszor kocsmákba, kávéházakba járnom, új ruhákra sem kellene annyit költenem, különösen úgy, hogy a jelzálog hitelt is fizetnem kell. Hittem a reklámoknak, hogy akkor leszek boldog, ha szórom a pénzt. De meguntam állandóan a pénzt számolni, így elhatároztam, hogy változtatok az életemen, és csak a legszükségesebb dolgokra fogok pénzt költeni.

Mire kellett kötelezően pénzt költenem?

• a hitel részletre
• egészségügyi biztosításra
• támogattam a szüleimet
• adakoztam
• internet és telefon számlára

Ezt mind letudtam havi 2 ezer dollárból.

Emellett költöttem még:

• samponra
• fogkrémre
• dezodorra
• mosószerre (stb.)
• és élelmiszerre

A férjemmel közösen ezt heti 35 dollárból ki tudtuk hozni.

Miről mondtam le?

• moziról, kávézásról, kocsmázásról, gyorskajákról, éttermekről, nyaralásról, és sok finomságról, amit az üzletekben kapni
• a konditeremről
• új ruhákról, drága szépségápolási termékekről
• fodrászról
• taxiról, metróról, autóbuszról

És elkezdtem:

• mindenhová kerékpárral járni
• pikniket szervezni a parkban
• sátorozni
• egyszerű ételeket fogyasztani (igen, a csokit is elhagytam)
• odahaza sportolni, mozogni

És el is repült az év, ami idő alatt megtanultam jobban beosztani a pénzt, előre megtervezni azt, hogy mit eszünk. Sütiket is tudok már sütni.

Bevallom, nem volt könnyű, főként az első hónapokban voltak időszakok, mikor elgyengültem, és majdnem elindultam bevásároló körútra, vagy beülni egy kávézóba, vagy csak egyszerűen venni egy buszjegyet, és otthon hagyni a bringát egy esős, szeles napon.

Azonban megtanultam egy dolgot: nem kell mindig elővenni a pénztárcánkat, ha jól szeretnénk érezni magunkat. Hiszen sok ingyenes fesztivál, szabadtéri program, kulturális esemény közül lehet válogatni, drága nyaralás helyett kerékpártúrára mentünk a férjemmel, és sátorban aludtunk. Addig nem szerettem sátorozni, most alig várom, hogy megismételjük.

Persze, hiányzott a mozi, mert nem láthattam a legújabb filmeket, hiányoztak a közös kávézások a barátaimmal, a hajam is “irányíthatatlanná vált”.

5 dolog, ami igazán hiányzott:

• az igazi, finom curry, annak ellenére, hogy készítettem otthon, mégsem olyan, mint amilyet az éttermekben kapni
• az igazi virágokat, amelyek hiánya akkor derült ki, mikor a barátaim egy csokrot küldtek a születésnapomra
• arckrém, legközelebb ez nem marad ki, mert szörnyen megviselte a bőrömet az időjárás-változás
• parfüm, amitől nőnek érzem magam
• busszal való közlekedés, főleg ha olyan helyre voltam hivatalos, ahol jól kellett kinéznem

Összegzésként elmondhatom, hogy egy év alatt annyi pénzt spóroltam, amire korábban nem is mertem volna gondolni. Megtakarítottam 23 ezer dollárt, és részben törlesztettem a hitelemet is. És ez annyira jó volt. Azt hittem, hogy ennyi pénzt 25 év alatt tudok összegyűjteni, de végül rá kellett jönnöm, hogy sokkal gyorsabban is össze lehet hozni. Persze, nem kell ilyen radikálisan spórolni, de fontos, hogy ésszerűen költekezzünk. Most, hogy vége a kísérletnek, nem rohanok azonnal a ruhaüzletekben, inkább vacsorát szerveztem a családom, a barátaim számára, akik mellettem álltak a nehéz napokon. És vettem egy repülőjegyet Írországba, ahol a nagypapám él.

Ezen egy év alatt sokkal nyitottabb lettem, most is keresem a kalandokat, és minden új dologra igent mondok. Rájöttem, hogy milyen “kevés” is elég a boldogsághoz.”