Túl nagy a teher a magyar nőkön a külföldi férfiak szerint
Kedvesek, önállóak, gondoskodók, sok szempontból magukra hagyottak, és rengeteg terhet vállalnak – ilyenek a magyar nők, legalábbis a hazánkban élő külföldi férfiak szerint.
Kivételesen sok teher hárul a magyar nőkre: helyt kell állniuk otthon, a munkában, és mindezt teszik zokszó nélkül – így látják külföldi férfiak, akik évtizedek óta Magyarországon, azon belül is Pécsett, magyar feleséggel élnek.
A témát „A magyar nők helyzete – ahogy a velü(n)k élő külföldi férfiak látják” címmel a közelmúltban tartott klubestjén boncolgatta a Pécs-decentrum Kulturális Egyesület.
– Októberben kétnapos konferencián különböző szempontok alapján vitattuk meg a magyar nők helyzetét, ám a külföldi férfiak látásmódja akkor kimaradt – emelte ki Gilbert Edit, az egyesület elnöke. – Pedig fontos a véleményük, hiszen formálódó férfiakként saját hazájukban láthatták az ottani női mintákat, aztán hazánkba költözve érzékelhették a különbségeket, kettős perspektívából vannak tapasztalataik.
A klubesten egy iráni közgazdászt, egy dominikai nemzetközi jogász-történészt, egy lengyel nyelvészt és egy holland művészettörténész-építészeti vállalkozót kérdeztek.
Sokk a szülőszobán
– Kovács Lászlóné. Lengyel férfiként ez volt számomra az első, magyar nőkkel kapcsolatos sokk. Egy asszony, akit megfosztottak keresztnevétől! Megdöbbentem. Egy magyar nő vagy az apjának a lánya, vagy egy férfinek a felesége – kezdi a lengyel nyelvész. – A következő sokk egyik gyermekem születésénél ért. A szülést követően én, az apa kaptam egy főorvos, főnővér, szülészorvos által aláírt oklevelet, elismeréseként annak, hogy bátor voltam és tisztességgel helytálltam. Tragikus!
– Azt is gondolom, hogy a magyar nők nagyon önállóak. A munkahelyemen Erzsi néni, a portás például mindig megjegyzi, milyen udvarias vagyok, mert mindig előreengedem a lányokat az ajtóban. Számunkra, lengyel férfiak számára ez természetes. Úgy látszik, a magyar nők számra már kevésbé az – mondja.
Gondoskodnak róla
A dominikai férfi szerint a magyar nő olyan „mamma”-szerű, mint a latin-amerikai asszonyok. Még felnőttkorukban is képesek gondoskodni fiaikról: főznek, mosnak, vasalnak rájuk. De ugyanilyen törődést mutatnak az idegenek felé is. – Amikor feleségem hosszabb időre elutazott, én maradtam otthon gyermekeinkkel. Lejártam velük a játszótérre, a háztömbben lakó anyukák kikövetkeztették, hogy a párom nincs itthon. Egyszer csak egyikük megjelent az ajtóban egy tál ennivalóval. Aztán jött egy másik, aztán még egy másik – mindenki ételt hozott. Nem értettem, hisz én is tudok főzni, el tudom látni a gyerekeket. Nyilván ők ezt nem nézték ki egy férfiból – meséli.
– A másik furcsaság: az iskolai tájékoztatóban az anyuka és az apuka telefonszáma is szerepel, mégis, ha bármi történik a gyerekkel, mindig a feleségemet hívják. Egyszer az iskolában szóvá is tettem, hogy én is szeretnék élni szülői jogaimmal, és kértem, néha engem is tárcsázzanak, ha közlendőjük van.
A nevelés az anyáé
– Megdöbbentő, hogy a magyar férfiak döntő többsége a gyereknevelést szinte teljes egészében az anyára hagyja – vélekedik a holland. – Ez pontosan három embernek nem jó: az anyának, hisz minden idejét a gyerekkel tölti, aztán este jönnek a háztartás körüli teendők. Az apának se jó, mert ha nem foglalkozik a gyermekével, rengeteg csodálatos dologról lemarad, nagyon sok mindent veszít. És természetesen a gyereknek se jó, mert az anya szeretete mellett az apáéra, annak törődésére, gondoskodására is nagy szüksége van.
Hozzátette, Hollandiában a munkaidő beosztása nagyban hozzásegíti a szülőket, hogy mindketten sok időt tölthessenek családjukkal: az ottani nők döntő többsége részmunkaidőben dolgozik, és nagyon sok férfira is jellemző ugyanez.
Magukra hagyva
Az iráni közgazdász úgy látja, a magyar nő számára természetes, hogy végzi a család és a háztartás körüli teendőket, mindezek mellett pedig dolgozik is. Mint mondja, egy iráni nő is lehet, hogy megteszi ugyanezt, ám mártírként. Míg egy magyar nő képes arra, hogy egyedül oldja meg a rá háruló feladatokat, addig egy iráninak rengetegen segítenek. Ha az anyuka nem tud a gyerekre vigyázni, ott a bébiszitter, ha ő se ér rá, ott egy másik. Ezzel szemben egy magyar nő teljesen magára van hagyva, a rengeteg rá háruló feladatával.
Egyben óvja attól a magyar nőket, hogy vezető pozícióba kerüljenek: ő miniszterelnök-helyettes anyukája mellett bébiszitterekkel nevelkedett. Nem ez szerinte a követendő minta, éppen ezért ő vállalatvezetőként is gondban van akkor, ha kisgyermekes vagy szülőkorban lévő nők pályáznak hozzájuk.
Mamahotelek
A statisztikák szerint a magyar nők az unió országait tekintve majdnem a legkevesebbet költik magukra, a sor végén kullognak. Ugyanígy az EU-ban a magyar nők önbecsülése a legalacsonyabb. A klubesten megkérdezett külföldi férfiak azt tanácsolták, legyenek a magyar nők büszkék erényeikre, őrizzék meg kedvességüket, nyitottságukat. Tanácsuk: ne tartsák fiaikat mamahotelben. Tanítsák meg őket arra, hogyan kell ellátni magukat, hogyan kell apaként többet törődni leendő gyerekeikkel, hogyan kell tisztelni a nőket. Hisz Magyarországon nem veszi gondoskodó nagycsalád körül a kiscsaládot, az apa, férj nélkülözhetetlen a háztartásban. A jóléti holland mintát, a részmunkaidőt sem engedhetné meg magának a házaspárok zöme. A beszélgetésben részt vevők szerint a kényszeremancipáció oka a szocializmusban keresendő: a nők munkába álltak, de mellette megmaradtak a hagyományos szerepeik, mint az otthoni, család körüli teendők ellátása.
