A kutyád vagyok és szeretnék egy apróságot megosztani veled

Tudom ti emberek nagyon elfoglaltak vagytok. Munkába jártok, gyerekeket neveltek, mindig ide-oda kell rohannotok. Sokszor olyan gyorsan, hogy a nagyszerű pillanatokat észre sem veszed. Nézz le rám ide miközben a számítógépednél ülsz.

Meg tudod érteni hogy az én nagy barna szemeim mit látnak szemeidben? Igaz már egy kicsit homályosak és egy-két ősz szőröcske is van a pofim körül. Rám nevetsz, látom a szemeidben. És te mit látsz az enyémben?

Látod a lényemet, látod a lelket bennem aki annyira szeret mint senki más téged? A szellemet aki minden hibádat már rég elfelejtette? Van egy kis időd most rám?

Néha nagyon fiatalon meg kell halnunk, hirtelen hogy majd meg szakad a szíved. Néha előtted öregszünk meg úgy, hogy szinte észre sem veszed…De ha majd jön a vég, a szeretet még mindig ott van még ha erre a nagyon hosszú álomra is készülünk.

Lehet, hogy holnap már nem leszek veled, lehet hogy jövő héten. Egy nap majd a szemedből jövő vizet törölgeted ami az embereknek van ha szomorúak. Lehet hogy lelkiismeret furdalásod lesz, hogy nem szakítottál rám az utóbbi időben még egy órácskánál többet.

Gyere, ülj le hozzám ide a földre és nézz a szemembe. Ne gyere falkavezérként vagy oktatóként, gyere csak egyszerűen mint lélek hozzám. Simogass meg, beszélj hozzám. Te egyszer eldöntötted ,hogy szeretnél egy élőlényt ami veled mindent megoszt.

Valakit aki teljesen más mint te. Hát itt vagyok. A kutyád és én is élek. Vannak érzéseim, és ismerem a két lényünk közötti különbséget.

Mégis téged, embert minden hibáddal a végtelenségig szeretlek. Gyere ülj le hozzám egy kicsit, gyere egy kicsit az én világomba is, és hagyd az időt kicsit lassabban folyni még ha csak 15 percre is.

Lehet, hogy már nem lesz közös holnapunk… Az élet olyan rövid…