Így néz ki egy 180 ezer forintos vacsora a világ egyik legjobb éttermében
Mit gondolsz, mit szolgálhatnak fel egy étteremben, ahol a vacsora ára egy átlagos magyar ember havi fizetésével vetekszik? Ezt a kérdést cikkünk hősnője, az ausztrál főiskolai hallgató fogja megválaszolni, aki San Franciscóba költözése után azonnal fejest ugrott a város gasztrovilágába, hogy kipróbálja a világ egyik legdrágább, egyben legjobb éttermét.
Ő lenne a már említett diáklány, aki a közösségi oldalakon csak egyszerűen a Hoptail becenévre hallgat. Elmondása szerint egyáltalán nem egy gazdag lány, viszont szereti a finom ételeket és a megtakarított pénzét arra költi, amire akarja.
Ez pedig már a Michelin-csillagos san franciscói Saison étterem, melyet 2014-ben a Michelin-étteremkalauz a legjobb étteremnek választott.
Az étterem belsejét tekintve a legszembetűnőbb talán a tűzifarakás, ami nem is véletlen, hiszen az étteremben elkészített ételeket kivétel nélkül tűzön vagy sütőben készítik. Az ételekhez használt alapanyagokat egyébként a szakácsok személyesen, a helyi halászoktól, vadászoktól és gazdáktól szerzik be.
De lássuk, hogy mit is takar pontosan a 600$-os, vagyis közel 180 ezer forintos vacsora.
Először is egy bögre teát szolgáltak fel, mely cickafarkból, kamillából, citromfűből, ánizsból és kerti izsópból készült, a tökéletes ízhatás kedvéért pedig egy kevés amerikai duglászfenyőt is felhasználtak.
Ezután következett egy kevés bébi spenót, barna hínár és némi kaviár.
Ezt a nyers és grillezett rombuszhal követte, melynek a nyers változata azonnal ámulatba ejtette a fiatal lányt, elmondása szerint még sosem evett ilyen finomat.
Ezután következett a Geoduck, vagyis magyarul iszapkagyló, (falloszkagylónak is szokás hívni) ami már annyira nem passzolt Hoptail ízlésvilágához. A tisztánlátás végett egy képet is csatoltunk róla, hogy lássátok, milyen állatról is van szó.
A következő fogás azonban első kóstolásra a lány személyes kedvencévé vált: tengerisün grillezett kenyérrel és kagylómártással.
A tengeri herkentyűket egy retekből készült zselés finomság követte.
Majd tökből készült fogások következtek: először egy polip-pelyhekkel megszórt sült tök, majd egy 8 órán keresztül, lassan pörkölt tök, amit író krémmel szervíroztak, végezetül pedig egy tökmagolajban tálalt sütőtök zárta a sort.
Ezután a húsétel következett, ami közepesen átsült antilop volt, salátával és töltött vörös cikóriával körítve, egy kevés vajas-mézes keksz kíséretében.
Majd következett a zsályával ízesített antilop-csontleves.
És végezetül a desszert fogások, melynek felvezetője az étterem titkos specialitása, a füstölt fagylalt volt.
Ezt követték a kandírozott ételek: dió, földimogyoró, kakaóbab és fenyőmag.
A kandírozott narancshéjban felszolgált hihetetlenül krémes író.
Még mindig nincs vége: áfonyás sorbet következett, áfonya körítésben és brandyvel nyakon öntve.
A kiadós vacsorát pedig egy arannyal borított házi csokoládé (a lány szerint Snickershez hasonló volt az íze) zárta, ez volt a hab a tortán.
Majd következett az ajándékcsomag átadása, hogy garantáltan életre szóló élmény legyen az itt fogyasztott étel. A vacsora ezzel együtt összesen 4 órán át tartott, és hogy megéri-e az érte kért 180 ezer forintot, azt mindenki döntse el maga. Szerintünk egyébként igen.
