Izgalmas tények a tornádóról, ami egy csapásra képes mindent a földdel egyenlővé tenni

A tornádó olyan meteorológiai jelenség, ami pusztító erejű forgószélben nyilvánul meg. A tornádó a viharfelhőből kiinduló hevesen örvénylő légoszlop, ami érintkezik a föld felszínével. Az a felhőtölcsér, ami nem érinti a földet, a tuba nevet kapta.

A tornádó egy nemzetközi szó, ami az angol nyelvből terjedt el, aminek végső eredete még mindig vitatott. Egyes források szerint a spanyol tronada, vagyis mennydörgés szó angol átvétele, míg egy másik elmélet szerint a tronar, vagyis mennydörög igéből származik.

Amerikában évente több, mint ezer tornádó érintkezik a földdel, ez átlagosan nyolcszázzal több, mint az összes többi országban a világon. Amerika déli államaiban a tornádók szezonja márciustól májusig tart, az északi államokban pedig, június végétől augusztusig van a csúcsidőszak.

A tornádót más néven twisternek is hívják, ami tulajdonképpen egy forgó, tölcsér alakú felhő, ami zivatarokból érintkezik a talajjal. A tornádó a leggyorsabb és legpusztítóbb szél a világon.

Szupercelláknak vagy mezociklonoknak is nevezik a forgószeleket. A szupercellák alsó részéből származó hűvös, nedves levegő meleg levegővel áramlik össze, felfelé történő fúvással, ez a tornádó. Ez az oka annak, hogy a tornádó érintkezik a földdel.

Vajon, megjósolhatók-e a tornádók még azelőtt, mielőtt kialakulnának?

A meteorológusok képesek megjósolni a tornádókat, ugyanis a Doppler-radar segítségével jól definiálhatók és könnyen kimutathatóak lesznek. Az időjárási jellemzők meghatározhatóvá teszik a twistereket, mint a viharos szél, villámlás, hirtelen árvíz és hatalmas méretű jég.

Milyen módon mérhető?

A tornádók mérete és teljesítménye a Fujita-skála segítségével mérhető. A legnagyobb twister F5, a legkisebb méretű pedig F0 kategóriába sorolható. A tornádók ideje csupán néhány perc, de általában legfeljebb tíz percről beszélünk. Előfordulnak viszont, néhány másodperces forgószelek is, de rögzítettek már olyan tornádót is, ami több, mint egy órán át pusztított.

Hol fordulnak elő a leggyakrabban?

Az amerikai tornádók többsége a “Tornado Alley” néven ismert területen csap le. Ez tulajdonképpen egy sík terület, ami magába foglalja Nyugat-Texast, Oklahomát, Kansast és Nebraskát, valamint Dél -Dakotát, a Sziklás-hegység és az Appalache-hegység mindkét oldalát.

A legtöbb tornádó okozója a Kanadából származó hűvös, sarkvidéki levegő, ami a mexikói-öböl meleg, nedves, trópusi levegőjével találkozik.

Egy alkalommal az egyik oklahomai twister egy egész hotelt emelt fel, ami később Arkansasban ért földet.

1931-ben egy Mississippiben kialakult twister egy 83 tonnás vonatot szakított le a sínekről, majd nyolcvan méter magasba repítette azt.

A tornádók messziről gyönyörű látványt nyújtanak, ugyanakkor rendkívül veszélyesek.

A tornádó színe eredetileg átlátszó, a földről felszívott törmelékek miatt lesz fekete és sötét színű. Hangja erősségét pedig, az általa felvett hulladék mennyisége határozza meg.

Ha a tornádó belsejében nincs nagy vagy szilárd tárgy, mint például épületek vagy autók darabjai, vagyis többnyire porból és szennyeződésekből áll, akkor hangja sokkal csendesebb. Útja hossza pedig, sok mindentől függ, de a megtett távolság meghaladhatja a másfél kilométert, de egy óriási twister akár nyolcvan kilométeres pusztítást is végezhet.

A legtöbb tornádó délnyugatról északkeletre halad, de irányuk bármikor meg-vagy visszafordulhat.

Az első fázisa az örvénylő fázis, ami a felfelé mozgó levegőből alakul ki, ez okozza a tölcsér formát. A következő fázisban éri el a talajt, majd létrejön a legpusztítóbb szakasz, az érett fázis. Az összeesés fázisában ereje gyengül, kerülete kisebb lesz, majd teljesen eltűnik. A legvadabb tornádók sebessége elérheti a 480 km/órát is. Az eddig ismert tornádók sebességi rekordja 486 km/óra volt. Átlagos szélességük 400-500 méter és általában 6-8 kilométeren át érintkeznek a földdel. Ezt azonban, nem lehet készpénznek venni, ugyanis az eddig ismert leghosszabb tornádónyom 352,4 kilométer hosszú volt.

Egy átlagos tornádó körülbelül 50–60 km/órás sebességgel halad, de az eddigi megfigyelések alapján találkoztak már 90-100 km/órás sebességű twisterrel is, sőt, olyan is tornádó is volt már, ami szinte egy helyben állt.

A forgás iránya megegyezik a ciklonokéval. Az északi féltekén az óramutató járásával ellenkezően forognak, de száz tölcsérből egy az óramutató járásával megegyező irányú forgást végez.

Az örvény haladási irányában spirális rajzok maradnak hátra, amik főleg a mezőgazdasági területeken és a tengerpartokon figyelhető meg. A spirális barázdák mélysége elérheti az 50-100 centimétert is.

Tulajdonképpen a víztölcsér is tornádó, ugyanis a szárazföldiekhez hasonló módon keletkezik, valamint élettartama és jellege is hasonló.

Létezik tűztornádó is, ami egyértelműen a tűzben jön létre.

Annak ellenére, hogy az Egyesült Államokat tartják a tornádók hazájának, Magyarországon is megfigyelték már a jelenséget. A szakemberek 2008-tól 2019-ig szinte majdnem évben figyeltek meg tornádókat hazánkban is, ugyanakkor ezek létrejötte nem bizonyított. Mindjárt azt is eláruljuk, hogy miért.

A meteorológiai feljegyzések szerint a Kárpát-medencében az elmúlt százötven évben harminc alkalommal csapott le tornádó, ebből kilenc Magyarországon. A megfigyelések azonban megbízhatatlanok, ugyanis a pusztítás sávja maximum 100-200 méter széles volt, hosszuk alig haladta meg a néhány kilométert, élettartamuk pedig csupán néhány percre tehető. Az esetek többségében pedig, tornádó okozta pusztításnak definiálták a nagyobb szélviharok okozta károkat is. Amennyiben a híradások nem számolnak be kialakult tölcsérről, nem beszélhetünk tornádóról.

“Porból rakott szélről” már Arany János is írt, méghozzá a Toldi első éneke című művében. A költő akkor így fogalmazott: “Mintha füstokádó nagy kémény szaladna”.

Magyarországon 1938-ban Sőregi János, régész kapott lencsevégre tornádót Szamosháton. A károk felmérése alapján a Fujita-Pearson-skálán a magyarországi tornádók erőssége legfeljebb az F2-es értéket érte el.

Az 1924-es biai tornádó volt a legpusztítóbb, ami egy kilométer széles és hetven kilométer hosszú sávban, mindössze hat percig pusztított. Öt ember vesztette életét, hatvanegy sebesültet kellett ellátni, a károk értéke pedig, hatmillió aranykorona volt.

1926-ban ikertornádóról számoltak be Kabán, 1972-ben pedig a Balaton felett alakult ki víztölcsér, majd a balatonfüredi Tagore-sétány fáit csavarta ki gyökerestül a szél.

1939. július 9-én Nagykanizsa közelében hullottak békák az égből, Tarpán pedig 1934-ben és 1942-ben halesőről számoltak be a helyiek.

Magyarországi tornádók a 20. században:

1913. augusztus 7., Duna-Tisza-köze;

1924. június 13., Bia és Vác;

1926. június 1., Kaba;

1930. május 8., Hegyalja;

1938. augusztus 8., Nábrád;

1941. április 26., Nagykőrös;

1941. május 2., Mezőbánd;

1947. július 9., Felsődobsza;

1954. május 7., Tata;

1954. július 1., Albertirsa;

1955. június 8., Hortobágy;

1957. július 2., Tiszaörs;

1972. május 19., Balatonfüred;

1972. július 15., Nagyatád;

1995. június 1., Jászság;

1996. június 21., Torvaj és Sérsekszőlős;

1997. november 11.,Kunszentmárton;

1998. július 18., Tar;

1998. augusztus 21., Csorvás;

1999. május 2., Szikszó.