Tárgyak, jelenségek, amiknek arcuk van – Ti is látjátok?

Megfigyeltétek már, hogy időnként úgy tűnik, mintha egy tárgyon arcot látnál? Lehet hogy mosolyt, lehet hogy haragot, vagy akár csodálkozást.

Ez valójában egy pszichológiai jelenség, amit úgy hívnak, hogy pareidolia.

Ez egy olyan illuzórikus érzet, amely során bizonytalan és véletlenszerű ingereket – többnyire hangokat vagy képeket – konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk.

Az ismertebb példák közé tartozik, amikor a felhőkben látni véljük az állatok alakját vagy éppen arcokat látunk ott is ahol nincs.

A pareidolia tudományos magyarázatát sokan kutatták, és több elmélet is született. Az egyik Carl Sagan nevéhez fűződik, szerinte ez a jelenség csupán “túlélési technika”, hiszen már csecsemőkortól kezdve arcokat fürkészve próbálunk megkülönböztetni embereket. Szerinte az evolúció során alakult ki az a képesség, hogy tortillákban, felhőkben, süteményekben és sok máshol emberi fejeket látunk. Kezdetben a még nem tökéletes újszülöttkori látás, később pedig például a nagy távolság miatt kevés adatból kell összeraknunk az arcot, így előfordulhat, hogy akár a fény-árnyék hatások is arcot formáznak számunkra.

Klinikai körülmények között a pszichológusok felhasználhatják a pareidoliát annak érdekében, hogy a páciens személyiségét feltérképezzék, mint például a Rorschach tintafolt-tesztben. Sagannek tehát igaza van abban, hogy ez az arcfelismerő mechanizmus létezik.

Nézzünk néhány példát erre a jelenségre.