Miből készült régen és miből készül ma a virsli?!
Szilveszter alkalmával megnő a virslifogyasztás, elviekben ilyenkor az éves eladott mennyiség 1/5-ét esszük meg. Régen a virsli péppé vert marhahúsból, illetve bécsi frankfurti esetén disznóhús hozzáadásával készült.
Ma a magyar élelmiszer törvénykönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) alapján jelenleg a virsli legfeljebb 70%-ban állhat vízből. Amennyiben a gyártók tartják magukat a hivatalos előírásokhoz – és miért ne tartanák magukat – akkor vajon mivel töltik ki a maradék 30%-ot?
Mi mindennel helyettesíthető a hús?
A magyar élelmiszerkönyv előírásai szerint a virsli legfeljebb 69% vizet tartalmazhat. A maradék pedig… nos, aki meggyőződéssel ragaszkodik a virslievéshez, inkább ne olvasson tovább.
Régóta tudjuk, hogy a párizsihoz hasonlóan a virslibe is a húsipari hulladék kerül. A “ne akard tudni, micsoda” kategóriától a szolidabb szőrös-bőrös-szalonnás verziókig terjed a skála, és sokszor sajnos a magasabb ár sem garancia a magasabb minőségre. A legolcsóbb fajta virsliktől viszont kifejezetten érdemes óvakodni. Aki emlékszik még azokra a típusokra, amik roppantak a fogunk alatt, nyilván sejtik, hogy a helyzet sokat romlott az elmúlt két évtizedben.
A kutyának már nem kell?
Manapság már az is előfordul, hogy egy macska vagy kutya rá sem hederít bizonyos virslikre, és nyilván a virsli fogyasztónak is feltűnt, hogy az állag tényleg nem a régi. Igazi, roppanós élményt már nagyon kevés termék nyújt, hiszen sem a víz, sem a szója nem roppan elég jól.
Ennél is aggasztóbb, hogy némelyik virslit már rágni sem kell, hiszen egyszerű masszaként adja meg magát a kés és a villa támadásakor. Régen ritka balesetnek számított, ha kidurrant vagy szétnyílt a virsli, ma már stopperrel a kezünkben kell őriznünk a fazekat, ha szeretnénk még egyben felszolgálni a virsliszerű készítményt. Márpedig a hús nem dagad háromszorosára a forró vízben.
Marha jó recept
Az eredeti virsli péppé vert marhahúsból – bécsi frankfurti esetén disznóhússal keverve – készült, amit fűszerezés után juhbélbe töltöttek, majd fellógatták füstölni az aroma és a tartósítás végett. Ez nagyjából semmiben nem emlékeztet a boltokban ma kapható készítményekhez, talán annyi a közös bennük, hogy némelyikben tényleg van marhahús, és van, amelyiknek füstös íze van.
A jelenlegi előírás szerinti legfeljebb 69%-os víztartalom egyébként nem jelenti azt, hogy mindegyik típusban ennyi van, de azért a gyártók zöme törekszik rá, hogy alkalmazkodjon az előírásokhoz. Ám, ha megnézzük néhány, találomra kiválasztott termék apróbetűit, bizony, sokszor már második helyen (tehát második legnagyobb mennyiségben) találjuk a vizet az összetevők között.
Mindent bele, avagy mi kerül a virslibe?
A hajdani fűszeres húspép nagy részét ma szójával, bőrkével, csontpéppel, gyártási szalonnával, cukorral, burgonyakeményítővel, stabilizátorral, savanyúságot szabályozó anyagokkal, ízfokozókkal, tartósítószerekkel és mesterséges aromákkal pótolják. A hús pedig, ami belekerül, még az élelmiszergyártók által bevallottan is olyan minőségű, hogy más formában nem lehetne értékesíteni.
A “nyomokban tartalmazhat” utóirat is egyre hosszabb felsorolással örvendeztet meg bennünket, az embernek néha az az érzése, hogy az egész étlapot kapja egyetlen kis rózsaszín rudacskában.
Szinte mindegyiken megtalálható a tej- tojás- és szójaszármazék, de némelyik csomagoláson olvastunk zellert, mustár származékot – akármi is legyen az -, búzát, pisztáciát és mandulát is. Ja, és kék nejlonzacskót, ahogy az a Kisalföld weboldalán fényképekkel dokumentálva is látható, valamint használt BKV-jegyet – forrás a blogter.hu – igaz, ez csak a csomagolásba került bele…
