Csupán két mondat, de olykor ijesztőbb, mint egy egész estés film. Készülj fel, hogy ma nem alszol.

„Nem tudok mozogni, beszélni, nem hallok semmit, és folyton iszonyatosan sötét van. Ha tudtam volna, hogy ilyen magányos itt, inkább a hamvasztást választom.”

„Az éjszaka közepén felriadtam, hogy a babamonitoron hallom, amint egy gyengéd hang nyugtatgatja a kicsit. Ahogy megfordultam, a karom súrolta a mellettem alvó feleségemet.”

„Kétségbeesetten próbálta megmozdítani bénult tagjait a kórházban, mielőtt az első bemetszést végrehajtják rajta, hogy tudassa az orvosokkal: magánál van. Ekkor az egyik nővér észrevette, hogy a pupillái reagálnak a fényre, közel hajolt hozzá és halkan a fülébe súgta: ‘Azt hiszed, nem tudjuk, hogy ébren vagy?’”

„A feleségem megkérdezte, miért lihegek olyan erősen. Nem lihegtem.”

„Kutyákkal és macskákkal nőttem fel, úgyhogy hozzászoktam, hogy folyton kaparásszák az ajtómat. Ugyanez a zaj kissé nyugtalanító, mióta egyedül élek.”

„Arra ébredtem, hogy valaki kopog. Először azt hittem, az ablakon, de aztán megint a tükörből hallottam.”

„Egy vigyorgó arc néz rám a hálószobám ablakán. A tizennegyediken lakom.”

„Ismered azt a különös érzést elalvás előtt, mikor az egész testedben megrándulsz? Ha egy kamera ekkor felvenné, mi történik veled, soha többé nem aludnál el.”

„’Nem tudok aludni’ – suttogta egy lágy női hang a fülembe. Jéghideg izzadságban arra ébredtem, hogy a ruhát markolom, melyben eltemették.”

„Nehezen tudtam álomba szenderülni az erdei faházban, mert a falakon lógó képek mind eltorzult, halott, szétmarcangolt arcokat ábrázoltak. Később soha többé nem tudtam könnyen elaludni, mikor rájöttem, ezek nem portrék, hanem ablakok.”

„Mindig azt hittem, hogy a macskámnak valami baja van, hogy folyton meredten bámul rám. Egészen addig, amíg észrevettem, hogy pontosan mögém néz.”

„A próbababákat mind buborékfóliában hozták be. A másik szobából egyszerre pukkanások hallatszanak.”

„Sohasem fekszem le aludni. De néha felébredek.”

„Ne félj a rémektől, csak nézz körbe figyelmesen. Nézz el jobbra, balra, az ágy alá, a szekrényedbe, de sose nézz fel, mert a kislány utálja, ha meglátják.”

„Már órák óta néz… Néha megpillantom a tükörképét a képernyőmön, de nem merek hátranézni.”

Jó éjszakát!