Ha akarsz egy jót röhögni, olvasd el ezt a gyászjelentést!

„Ha szükségetek lenne mindenféle szir-szarokra, egy kicsit várjatok”.

Az ohiói Jean Oddi február 20-án hunyt el, 91 éves korában. Nevét most onnan ismerheti meg a világ, hogy halála előtt szenzációs gyászjelentést írt. Na jó, nem ő írta, hanem az unokája, Melissa Falter, de a szöveg állítólag egy az egyben olyan, mintha a nagyi szavai lennének.

A nekrológot felolvasták Jeannek, néhány nappal a halála előtt, amikor már elveszítette a kapcsolatát a külvilággal, de Melissa anyja szerint a szöveg minden szavát imádta volna a néni.

Idézzük a legjavát:

“Megszülettem. Éltem. Meghaltam. Utálom bevallani, de minden kétséget kizáróan meghaltam. Gondolom, ennyi év után az Isten végül kitalálta, hogy hova kerüljek. Tudhattam volna, hogy közel a vég, mivel a sürgősségi osztályon a 20-as szobába kerültem. Utálom a páros számokat.”

Az örökségéről így nyilatkozik:

“Egy csomó cuccot hagyok magam után, amiktől majd Casey-nek és Melissának meg kell szabadulnia. Szóval, ha szükségetek lenne mindenféle szir-szarokra, egy kicsit várjatok, és utána vegyétek fel velük a kapcsolatot. De egyelőre nem jött el az ideje, hogy kitárgyaljátok, mi mindent vehettem a JC Penney Outlet vagy a TJ Maxx áruházakban, egyelőre még én vagyok a téma.”

Aztán arról ír, hogy mi mindent imádott az életében:

“Szerettem a levendula illatát, a forró kávét, trágár dalokra tanítani az unokámat, vicceket mesélni és sztorizni a régi szép időkről; főzni és enni, nagy családi evéseket rendezni, nápolyit, sütit és tortát sütni, még azt is, amit négy napig kell készíteni.”

Leírja, mennyi szép helyen járt Floridától Európán át Ausztráliáig („a francba, nagyon szerettem volna eljutni Ázsiába”), hogy büszke rá, hogy a saját cége elnöke lehetett, és hogy „hisztizésből doktorált”.

Végül a gyászjelentés kitér magára a temetésre is:

“Copeland atya celebrál majd egy rövid szertartást (itt és itt, ekkor és ekkor). Ha beteg vagy, ne fáradj, maradj otthon. Lehet, hogy halott vagyok, de nincs szükségem a bacijaidra.”

A gyászolókhoz azzal a kéréssel fordult, hogy ne búslakodjanak:

“Ne sírjatok, amiért elmentem, inkább igyatok egy pohárkával és örüljetek, hogy ismerhettetek. Na jó, talán egy picit sírhattok, mert végül is meghaltam.”

A gyászjelentést a család a helyi lapban, a Columbus Dispatch hasábjain jelentette meg.