Meglepő tények a Túró Rudiról

A Túró Rudi még akkor is megunhatatlan, ha a gyárban dolgozó munkások bármennyit falatozhatnak belőle minden munkanap során. A Pénzcentrum az egyik legnagyobb hazai gyártótónál, a Sole-Mizonál járt.

A IX. Coop Rally-n (melynek célja a minőségi magyar termékek népszerűsítése) lehetőségünk nyílt bekukkantani a Sole-Mizo Zrt. marcali üzemébe. Fotókat higiéniai okokból (csak szkafanderszerű védőruhában lehet bemenni) csak csomagolás után lehet készíteni. Sok érdekességet megtudtunk erről a desszertről, a gyártási folyamatról.

Pár szóban a Túró Rudi történelméről

1954-ben Takó Imre iparigazgató, dr. Ketting Ferenc a Magyar Tejipari Kutató Intézet /MTKI/ élelmiszeripari mérnöke és Borka Zsolt tanulmányútra utazott a Szovjetunióba, a szocialista tejipar tanulmányozására. Ők ott látták meg a Túró Rudi ősét, a „glazirovannij szirok” elnevezésű, túróvaj és zsír keverékéből készült, cukrozott és csokoládéval bevont, lágy állagú, kerek formájú édességet, amit akkor túró mignon-nak kereszteltek el. 1968-ban a szovjet szabvány módosított változataként kezdték gyártani a Budapesti Tejipari Vállalatnál. A túrós édesség termékfejlesztésének lebonyolításával az Erzsébetvárosi Tejüzem művezetőjét bízták meg. Klein Sándort, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatóját pedig felkérték az új termékük reklámpszichológiai kampányának megtervezésére. Klein a formatervezést továbbadta két hallgatójának az Iparművészeti

Főiskolán, ők találták ki és tervezték meg többek között a pöttyös csomagolást. Klein a névadás ügyében több szakemberrel – így például Radnai Béla reklámpszichológussal – tanácskozott, de végül egyikük tanácsát sem fogadta el. A Túró Rudi név végül saját ötletéből született. A név – pornográf asszociációk miatt – kisebb botrányt kavart, de végül maradhatott. Az eredeti, piros copfos kislány rajzával díszített pöttyös csomagolást Klein tanítványai – két iparművészeti főiskolás készítette.

A Túró Rudi elkészítésénél „bábáskodó” vezető tejipari szakember Mandeville Rudolf az Erzsébetvárosi Tejüzem muvezetője volt.

A Hírlapkiadó Vállalat Reklám Osztályának vezetője levélben értesítette a Budapesti Tejipari Vállalat igazgatóját, hogy az „erkölcstelen elnevezésű termékük reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezzük”.

A név, a csomagolás – és reklámtervek mellé egy tanulmányt is le kellett adni, amit Klein Sándor úgy kezdett, hogy „Termelni ma már nem nehéz, de egyre nehezebb lesz eladni” – amely megállapítás akkor nagy derültséget keltett. Klein tízezer forintot kapott a vállalattól munkájáért.

A tröszti idők

A Budapesti Tejipari Vállalat 1968-ban kezdte gyártani. Az eredetileg szovjet édesség (a Szovjetunióban egy túró-vaj-cukor keverékkel töltött, vanília ízesítésű, csokoládébevonatú őse már létezett „glazirovannij szirok” néven) ötlete egy KGST-országok közti tanulmányút során került Magyarországra (feltehetően Deák Antal által) és kezdetben nem aratott nagy sikert, ezért előbb a Szabolcstej mátészalkai tejüzemében gyártották, majd a nagybánhegyesi Zalkatej tejüzemben is megkezdték a gyártást, később párhuzamosan több tröszti vállalat és tsz tejüzem gyártott ezen a néven terméket, eltérő csomagolásban. Egyetlen TÚRÓ RUDI védjegy volt, a Tejipari Vállalatok Trösztje javára lajstromozva.

A privatizáció óta

A tröszt megszűnése után a gyártó vállalatokat privatizálták. A rendszerváltáskor privatizált üzemek megvásárlásával a jogokat a Friesland-Campina és a Danone szerezte meg. A Danone Túró Rudija 1995 óta viseli hivatalosan a nevet. A Danone 2002 óta 2005-ig Lengyelországban is forgalmazta „Danio Batonik” néven, a Friesland-Campina pedig Romániában és Szlovákiában „Dots” névvel.

Sok érdekességet megtudtunk erről a desszertről, a gyártási folyamatról, íme

• Mindössze két gyártó használhatja a Túró Rudi elnevezést: a Sole-Mizo Zrt. és a FrieslandCampina Hungária Zrt. (utóbbi gyártja a Pöttyöst)
• A Túró Rudi hungarikum.
• Elődjét az ötvenes években mázas sajtrudacskának hívták a Szovjetúnióban.
• Ha az összes Túró Rudi fogyasztást nézzük, az akkora mennyiség, mintha minden egyes magyar 33 darabot fogyasztana évente.
• Évente 22 milliárd forintot költünk Túró Rudira.
• Annyi rudi készül évente a gyárban, amiket ha egymás mögé helyezzük, elérünk Budapestről az Északi-sarkra.
• Túró Rudi gyártásra annyi tejet használnak fel évente ebben az üzemben, ami megtöltene két 50 méteres olimpiai úszómedencét.
• A marcali üzemben csaknem harminc különféle rudi készül, többségük kakaómassza bevonóval. Van azonban egy különlegesség is, valódi csokoládé (ez kakaóvajból, míg az előbbi növényi zsírból készül) bevonattal.
• Itt az üzemi dolgozók annyi rudit ehetnek, amennyit csak szeretnének – árulta el Mezriczkyné Talpas Ottília, minőségbiztosítási vezető.
• A friss tejtől a dobozokig – Így készül
• Miután a friss tej megérkezett az üzembe, maximum 36 órán belül feldolgozzák. A tejet homogenizálják (azért, hogy a zsír ne ússzon fel a tej felszínére), pasztörizálják (azaz hőkezelik), majd a túrókészítő tankba töltik. Itt megalvasztják, és elkészítik belőle a túrót.
• Ezután ízesítik cukorral, citrommal, szőlőcukorral és keményítővel.
• Az ízesített túró a formázó gépbe kerül, ebből pedig futószalagon jönnek ki a rudacskák.
• A szalag áthalad egy csokibevonó függöny alatt. Az aprólyukú rácsnak köszönhetően alul is majdnem teljesen egyenletes lesz a bevonat.
• A rudik mennek a hűtőalagútba, ahol rájuk dermed a bevonat.
• A csomagológépek percenként 500 darabot csomagolnak, másodpercenként majdnem nyolc rudit.
• Minden darabnak 17 gramm túrót kell tartalmaznia, ez másfél deci felhasznált tejet jelent. 30 gramm a súlya, a csoki pedig minimum 40 százalék lehet.
• Emellett minden fázisban állandó minőségbiztonsági ellenőrzések folynak, és a kész rudikat is gyártási adagonként folyamatosan ellenőrzik, hogy minden előírásnak megfelelnek-e.