Beszóltak a vidéki nőnek a pesti bunkók, ám ő remekül vágott vissza!
A kedvencem a plázázás. Ott aztán lehet emberkedni (a béemvé kulccsal, aranylánccal meg felfújt ajkakkal és testekkel is)…
Ezt a bejegyzést egy vidéki hölgy tette közzé a DumaPest csoportban. Tanítani valóan reagált az őt ért atrocitásokra:
“Kedves barátnőmmel van ez a talán idejétmúlt hiedelmünk, hogy kedvességgel messzebbre lehet jutni, mint szimplán reagálással mások esetleges taplóságára. Ez neki jobban megy, de én is gyakorlom.
Először akkor szembesültem azzal, hogy “bunkó nemzet” (kinek nem inge..) vagyunk, amikor az ecuadori barátomat elhoztam látogatóba. (Vagyis nem hoztam, jött ő) Kérdezi tőlem, hogy mi a baja az embereknek. Mondom mittudomén, politika, bizonytalanság, szarélet, kerestem az okokat. Nem is értettem igazán h mi a baja, még kicsit fel is húztam az orrom, hogy te ne sértegessed az én gyökereimet. Szó szerint.
Ez évekkel ezelőtt történt, és mikor kimentem Ecuadorba, rájöttem miről beszélt. Az emberek ott sokkal “rosszabbul” élnek mint mi, mégis állandóan mosolyognak, táncolnak. Vagy, levágják az ujjad egy aranygyűrűért, de ebbe most ne menjünk bele.
Okmányhivatal, busz, metróállomás, bevásárlóközpont – savanyú arcok biztos lelőhelye.
Az okmányiroda recepcióján már majdnem laposkúszásban éreztem magam a pultban álló ember “miafrászérjöttéidema” tekintetétől és modorától. Bennem is könnyen bekapcsolhatott volna a paraszt, hogy “teazékapszfizetésthogysegíccsé” meg “örüjjéhogylégkondisirodábandógozol”, de ehelyett kedvesre tekertem a rádiót. A végén még mosolygott is.
A buszvezetőknél is van ilyen. Kérem a jegyet, valamit nem úgy mondok, ahogy kellene, aztán hülyének vagyok nézve. Istenbocsá nem buszoztam itthon 10 éve és különben is falusi vagyok nem pesti. A mozgólépcsőn is szédülök. Na, nem azért mert paraszt vagyok, hanem mert meredek. Ilyen szitukban is jöhetne, hogy “hautálodamunkádmiénemönmegvalósítottá” meg “hanemteccikváltoztassá”. Ehelyett mosoly és Legyen szép napja. Csodák csodája ez is működik. Utána kedvesek lesznek.
Tovább is van, mondjam még?
A BKV ellenőröket egyenesen meglepi, hogy köszönök nekik. Hát ember, nem??
A kedvencem a “plázázás”. Ott aztán lehet emberkedni (a béemvé kulccsal, aranylánccal meg felfújt ajkakkal és testekkel is – hát ha ők boldogok, akkor én is, tehát nem zavar, csak észrevettem) vagy kedveskedni. Én a másodikat választottam.
A kajás pultnál ki van írva, hogy én is elvehetem a salátát. Ha meg hozzányúlok akkor “nenyúkájjapultba” “azabaaaj”. Vele kicsit nehezebb dolgom volt, jött az “azémernekedszaréletedvanmégnemkellköcsögneklenni”. Megsimogattam háborgó belső parasztom fejét és csendre intettem. Végül vele is sikerült kedvesnek lenni. De ő utána sem lett kedves. Nem baj, holnap egy új nap. Lehet megint próbálkozni 🙂 Ajánlom mindenkinek szeretettel eme teszt kipróbálását. Ki tudja, még a végén megváltoztatjuk a világot.
Na, érdekel valakit?”
(Képünk illusztráció)
Egyetértesz? Szerinted is tanulságos? Akkor ne felejtsd el megosztani!
