Lányok tévúton – hozzuk divatba az erkölcsöt!

Vajon hányszor hallottuk már azt a szüleinktől, nagyszüleinktől, hogy: “bezzeg a mi időnkben… akkor ilyen nem volt.” Az esetek többségében ilyenkor legyintünk egyet, és arra gondolunk, hogy jaj mama, az már legalább ezer éve volt. De vajon miért vélekednek így az idősebbek? Miért van negatív véleményük a mai fiatalokról, és miért érzik úgy, hogy ez a mostani világ egy rossz hely? Minden puszta képzelgés lenne? Vagy mégsem?

Tény és való, szüleink teljesen másképp nőttek fel, mint mi, a nagyszüleinkről pedig nem is beszélve. Másak voltak a szokások, másképp nevelték őket, és bizony másképpen gondolkodtak az egész életről, mint mi.

Egy latin mondás azt tartja: Carpe Diem (Élj a mának), a legtöbb fiatal pedig ezt a szólást Szentírásnak tekinti. Tegyünk meg mindent, amit ma megtehetünk, éljünk, bulizzunk, pasizzunk, és semmi, de abszolút semmi más ne érdekeljen minket.

23 éves vagyok, és tudod mit látok? Most nagyon menő lett az a szó, hogy egyéniség. Mindenki egyéniség akar lenni, egy külön karakter, egyedi és utánozhatatlan. Legtöbbször sajnos a legközönségesebb módon. Gyakran hangoztatjuk is, hogy mi ezt gondoljuk, ez a véleményünk, és ezt mindenki fogadja el. De tudod mi a baj ezzel a fene-nagy egyéniséggel? Hogy minden lány ugyanúgy néz ki, ám ez a fiú társaikra is érvényes.

Sétálnak az utcán a fiatalok, és mindegyiken fehér tornacipő van, fekete sztreccs miniszoknya, fekete bőrkabát, kivasalt haj, és indokolatlanul sok smink. Egyéniségről beszélgetünk, holott ez a közelében sincs annak. Egymásra akarunk hasonlítani, egymást akarjuk majmolni, hiszen ha valaki ezt csinálja, akkor én sem maradhatok ki a sorból.

Mindenki szeret szórakozni, buliba járni, és táncolni. Mostanra azonban a buli egyenlővé vált a korlátlan italfogyasztással, a berúgással, a pasizással és az ész nélküli szexualitással. Gondoljunk csak bele, hányszor látunk olyan fiatal lányokat, akik dülöngélve röhögcsélnek, a villamosra már a barátjuk szállítja fel őket, hiszen önmaguktól erre minden bizonnyal nem lennének képesek, a hazafele úton pedig már teljesen elvesztették a fonalat, már ha egyáltalán hazamennek. Ezen az úton kínos és lenéző szempárok kerülnek rájuk, mindezek ellenére ők azt gondolják, hogy ez egy baromi menő dolog, hiszen most vagyunk fiatalok.

Ez lenne hát a fiatalság?

Az igazság az, hogy igen gyorsan divatba kellene hozni az erkölcsöt, bár azt sem tudom, hogy mikor ment ki belőle. Ne legyen ciki értelmesnek lenni. Ne legyen ciki az, ha valaki kulturáltan bulizik, és ne legyen ciki az, hogy valaki nem áll be a sorba a többi után.

A Carpe Diem-mel az a probléma, hogy mindenkinek az életében eljön az a pont, amikor felelősséget kell vállalnia a tetteiért. Amikor nem lehet mindent megcsinálni, amire kedvünk támad, mert másnap fel kell kelnünk, reggelit kell készítenünk, és munkába kell készülődnünk. Senkit sem fog érdekelni az, hogy te mit csináltál tegnap este, mint ahogyan az sem, hogy hogy hogyan váltál 20 éves létedre egy kiélt nővé. Csak és kizárólagosan magadat hibáztathatod, és senki mást. A Carpe Diem arról szól, hogy éljünk a mának, és tegyünk meg mindent, amivel aznap előrébb mozdíthatjuk az életünket. Arról szól, hogy a saját sorsunk a saját kezünkben van, és minden egyes nap lehetőséget ad arra, hogy változtassunk a rossz szokásainkon és tegyünk valamit magunkért. De semmiképp sem azt üzeni, hogy ész nélkül éljünk.

A fiatal lányok még mindig nem jöttek rá, hogy nem azzal lehet megfogni egy fiút, ha első körben odaadjuk magunkat neki. Százszor és ezerszer meg kell tapasztalniuk ahhoz, hogy rájöjjenek. Ha pedig utána nem keresik őket, akkor jönnek a felháborodások, miszerint te nem tisztelsz engem, te nem becsülsz meg engem, és úgy amúgy is, biztos nem szeretsz. Így nem lehet férjet fogni, tévúton jár az, aki ezt hiszi. (De okos az, aki más hibájából tanul, nem a sajátjából.)

Nos, egy nap alatt senki sem esik szerelembe. Tisztelni csak azt lehet, aki kiérdemli a tiszteletet, és megbecsülni is csak azt kell, aki méltó rá.

Csoda hát, hogy nagyszüleink, szüleink féltenek minket? Nézzünk csak körbe bátran, és megértjük, miért van ez így. A világ változik. Már nem azok a szokások és a trendek, mint régen. Már nem kell a lánynak sötétedés után a házban lennie, nem kell a szüleinek jelenlétében találkoznia a szerelmével, és az sincs megtiltva, hogy szórakozni járjon. Változnak az idők, és vele együtt mindenkinek változnia kell. Viszont az alapot érdemes megtartani, amely szerint ésszel kell élni, az erkölcsöt szem előtt tartva megpróbálni úgy cselekedni, hogy öt év múlva se kelljen semmit sem megbánnunk.

A nő nem attól “jó nő”, hogy szépek a ruhái, jól tud sminkelni, nagyszájú, és mindenben benne van. A nő attól lesz jó, hogy okos, hogy ésszel él, hogy humoros, hogy jól főz, hogy van értékrendje, és végtelenül bájos. Ezt tartsd szem előtt, bárki bármit is mondjon neked!

Végezetül pedig így kívánom azt, hogy: Carpe Diem!