Rettegésben tartottak egy nőt a 2-es villamoson, nem semmi, ki sietett a védelmére!

A kettes villamos általában mentes a budapesti közlekedésre jellemző tirpák parasztoktól; ma azonban egy igen kedves jelenet “főszereplőjévé” váltam:

Azon a részen álltam, ahol a babakocsinak van egy nagyobb placc (nem volt babakocsi a villamoson, ne kövezzetek meg), mellettem az ülésen egy külföldi hölgy. Én a könyvembe merültem, amikor egyszer csak nagy dérrel-durral felszáll egy igazán megnyerő külsejű úriember: csatakos haj, koszos ruha, két sör a kezében, mögötte az asszonykája, hasonlóan szimpatikus.

Fennhangon hörögve megindult a mellettem ülő hölgy (vagyis az ülése) felé, a hölgy, bár nem érthette hogy a csávó azt üvöltözi, hogy “az az én helyem”, rögtön vette a lapot és menekülőre fogta.

A sikeres székfoglaló után a pasi jól körbenézett, én akkor még nem is foglalkoztam vele. Egyszer csak hallom az irányomba tett megjegyzést: “Nézd már a csöcsöst!” Elengedtem a fülem mellett, ám sajnos ennyivel nem úsztam meg, folytatta kedves új hódolóm.

“Nézd már a csöcsét. Mi az, Bibliát olvasol, vagy mit?” Ezen a ponton úgy éreztem, egy jelentőségteljes pillantással talán elhallgattathatom, nagyon csúnyán ránéztem, jó hosszan, hogy lássa, nem én vagyok az, akit ma szó nélkül alázhat. Ám csak ezután kaptam meg a javát.

“Na, ne nézzél ilyen csúnyán, nem mondtam semmi rosszat. De amúgy [email protected]álak, vagy lesz*phatnál…”

És így tovább. Itt fogyott el a türelmem és megkérdeztem tőle, hogy az anyukájával is így beszél-e?

Én ezt egy udvarias észhez térítésnek szántam, hátha észreveszi, hogy nem csak anyukát kéne tisztelni, hanem más nőket is, neki ebből annyi jött le, hogy a kedves mamát szidom.

“Ne merd a szádra venni anyám nevét, mit képzelsz, büdös ribanc, jól megduglak…” Ezen a ponton a felesége is beszállt, tőle is kaptam, hogy mit képzelek. Mielőtt valaki megkérdezné, elárulom, hogy körülöttem 5-6 jól fejlett felnőtt férfi állt, mindegyik buzgón a telefonjába temetkezve, a védelmezőm pedig egy velem egykorú, ám még nálam is aprócskább termetű lány lett, Ő sietett egyedül a segítségemre, és tromfolta le a párt, ám ezzel csak azt érte el, hogy mindketten bőszen hangoztatták, hogy dobnak le majd minket, büdös ribancokat a villamosról és megvernek és a többi.

Ezen a ponton már mindegy volt, az idegességem átment nevetésbe, a lány is már csak mosolygott, és végül egymás felé fordulva beszéltünk az út további részében, figyelemre se méltatva a pár további hőbörgését. Ennek a lánynak nagyon hálás vagyok, mert ugyan magamat nem féltettem, a pasi állni nem tudott, nem hogy még valakit megverni, de jól esett, hogy legalább egy ember a védelmemre kelt. Ha már a többi 15 ember körülöttünk hallgatott, mint a sír.”

Eddig a történet. Szomorú az egész. Miért vagyunk közönyösek egymással szemben? Pedig, ha hagyjuk, hogy az ilyen véglények szabadon garázdálkodjanak, könnyen lehet, hogy holnap a mi édesanyánk, feleségünk, barátnőnk, kislányunk kerül hasonló, megalázó helyzetbe!

Mutassuk meg, hogy Magyarországon az ilyen esetek nem maradhatnak következmények nélkül!

Ne felejtsd el megosztani!