Egy édesapa, aki elmeséli hogyan éli meg a mindennapokat 5 nővel egy fedél alatt.

Simon Hooper egy nagyon jó fej édesapa, aki “father of daughters” néven van fent az Instagramon és már majdnem egy millió követője van. Az apuka napi szinten rak fel videót, fotót a gyermekeikről, feleségéről, és magáról. Bemutatja a mindennapi életüket, és megmutatja, milyen szép az élet, ha egy apukának négy lánya van. Simon nagyon érdekese dolgokat mesél az apaságról, hogy hogyan éli ő meg, mennyire hálás mert vannak neki a lányai, de eközben meggyűlik velük a baja, hiszen a két fiatalabb lány egy ikerpár, akik egyszerre csinálnak minden rosszaságot. Ma elhoztunk nektek néhány képet, illetve történetet, amit maga Simon osztott meg az emberekkel. Szerintünk nagyon édes a kis család, de mi a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk.

“Nem, ez nem horrorfilm akart lenni, csak a könyvemhez készítettem volna egy felvételt, de a kislányom úgy gondolta, hogy nem akarja, hogy jó munkát végezzek. Persze egy perc múlva az anyja felkapta és elvitte, de tényleg nagyon nehéz még a legegyszerűbb feladatokat is úgy elvégezni, hogy a közeledben van egy rosszcsont kisgyerek.”

“A feleségemmel megfogadtuk, hogy az ikreinket nem fogjuk egyforma ruhába öltöztetni, mert szeretnénk, ha mind a két gyerekünknek saját, egyedi stílusa lenne, amit ők választanak. Mi úgy gondoljuk, hogy nyugodtan viselhetnek azt, amihez kedvük van.”

“Annak ellenére, hogy Ottie és Delilah ikrek semmit sem csinálnak ugyanúgy és a problémamegoldó készségük is nagyon különbözik. A lányok teljesen eltérő módon fogyasztják el a reggelijüket kanál nélkül. Ottie a tálcára borította a tejet és a benne lévő gabonapelyhet és úgy szürcsölte fel, míg Delilah felemelte a tálat és a szájába öntötte a reggelit.”

“A feleségem a 10. házassági évfordulónkon. Nagyon szeretem őt, hálás vagyok minden egyes napért, hogy együtt nevelhetjük a gyermekeinket, hogy ő a legnagyobb nyugalommal tud kezelni mindent. Az élet így nem is tűnik akkora kihívásnak, mint mondják.”

“Úgy látszik ma van a nemzetközi ellentétek napja. A gyerekeim semmit sem akarnak megtenni, amit kérek tőlük, sőt épp az ellenkezőjét csinálják. Megkértem őket, hogy ne fröcsköljenek, mert minden vizes lesz és anya mérges lesz. De őket nem hatotta meg, locsolták tovább a vizet miközben a kádon kívül már egy igazi tó keletkezett.”

“A gyerekemre mindig a legjobb helyen jön rá a hiszti én meg várhatok, míg abbahagyja, majd felkel leporolja a ruháját és mehetünk tovább. Nem tudom mi szükség van erre a melodrámára.”

“Csak 5 perc pihenőre vágytam a hosszú repülőút után, de a gyerekeim ezt máshogy gondolták. Ahogy beléptem és lefeküdtem a kanapéra, már megjelentek, mintha a kis szenzoraikkal érzékelték volna, mi történik. Anya ezt a jelenetet fényképezte le.”

“Azt hiszem le sem tudnám tagadni ezt a négy kis lurkót. Örülök, hogy én lehetek az édesapjuk. Megfogadtam, hogy mindig segíteni és támogatni fogom őket akármi történik. Szeretném, ha mindegyik megtalálná a saját útját, amit valóban, tiszta szívből szeretnének csinálni. Fedezzék fel magukat és az előttük álló lehetőségeket és aszerint döntsék el az életüket.”

“Mindenképpen el szerettem volna menni egy koncertre, de nem hagyhattam otthon a lányokat, ezért úgy döntöttem, hogy zajvédő fülest adok nekik, hogy ne bántsa a hangos zene a fülüket.”

“A takarodó a leghosszadalmasabb feladat mind közül, mert a kicsik még fent maradnának, játszanának… stb. én viszont már az összes energiámat felhasználtam, emiatt a két idősebb lányom még nem kapott vacsorát. Kezdem azt hinni, jó lett volna előttük egy vaszektómia, nem ám csak viccelek. Minden pénzt megér, de most már alhatnának.”

“Végre az alvás győzedelmeskedett a két kis rosszcsont fölött, így most nyugodtan pihenhetünk. Nehéz ezt a két lurkót lemeríteni, igazi kis Duracell nyuszik.”

“Nagyon nehéz velük, mikor az egyik úgy dönt, hogy nem hajlandó tovább sétálni, mert fáj a lába, így kénytelen vagyok az egyiket szatyorba dugni, míg a másik mellettem sétál. Szerencsém van, hogy egyszerre csak egy csinálja ezt a bolondságot, de lassan már ott tartok, hogy nem fogom őket sokáig elbírni, így meg kell tanulniuk szépen közlekedni.”

Te mit gondolsz erről a kis családról? Aranyosak nem?