A húgommal csalt a férjem, ráadásul terhes lett tőle, és ez még nem minden!
Nem elég, hogy félrelépett, ráadásul a húgommal tette, de ennél sokkal szörnyűbb dolgok is kiderültek. Most az egész életem romokban hever.
Márkkal egy kávézóban ismerkedtem meg. Jóképű, kedves, humor, intelligens férfi volt, olyan, akire minden nő vágyott. Hamar rájöttünk, hogy egymásnak vagyunk teremtve, így néhány hónap után össze is költöztünk. Nagyon romantikus, ám mégis szenvedélyes volt a mi kapcsolatunk. Rengeteg szép közös élményünk volt, és sok rossz dolgot is átéltünk már, melyek csak megerősítették a szerelmünket. A családom is elfogadta a kedvesemet, mindannyian nagyon kedvelték. A húgom is azonnal egy hullámhosszra került vele, rengeteg hármasban eltöltött közös programunk volt: bulik, nyaralások, kirándulások. Mindig is láttam, hogy mennyire jól megértik egymást, de nem foglalkoztam vele, hiszen örültem, hogy a testvérem ennyire szereti a páromat. Apám mindig mondta, hogy vigyázzak, hiszen nem én lennék az első, akinek a húga túl közel kerül a férjéhez, de én olyankor mindig csak legyintettem egyet. Nem gondoltam, hogy ez a köztük lévő jó kapcsolat valaha problémát jelenthet.
Mindketten átvertek
Az egész akkor derült ki, amikor a húgommal a szüleimnél voltunk és kölcsön kértem a telefonját. Az egyik rokonunkat akartam felhívni, ekkor láttam meg a híváslistában a férjem telefonszámát, „Szívem” néven elmentve. Először nem tudtam mit reagáljak, ám pár perc gondolkodás után jobbnak láttam egyelőre hallgatni. Hazafelé menet végig azon gondolkodtam, hogy miért hívogathatták egymást, hogyhogy ezt én nem vettem észre és miért ilyen néven van elmentve a telefonjába, az én férjem?! Elhatároztam, hogy nem fogom annyiban hagyni ezt a dolgot, így belenéztem a párom mobiljába is. Nem tudom elmondani mit éreztem, amikor megláttam az üzeneteket. Rendszeresen találkozgattak, „csók”-kal búcsúztak el egymástól.
Fogalmam sem volt, hogy mi tévő legyek. Óriási harag, düh, méreg volt bennem, hiszen mindketten átvertek. Aznap nem szóltam semmit, gondolkodtam, hogy mit mondjak. Próbáltam úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, hogy ne vegyen észre semmit. Másnap elhatároztam, hogy nem hallgatok tovább, összegyűjtöttem a gondolataimat és mikor hazajött a férjem kérdőre vontam. Először mindent tagadott, aztán elismerte: valóban együtt vannak a húgommal. Azt mondta, hogy annyira szép, hogy egyszerűen nem tudott ellenállni neki.
Megpróbált küzdeni az érzés ellen, de elragadta a szenvedély. Ezután azonban még szörnyűbb dolog is kiderült: anyám is tudott róla! Ez volt a legnagyobb pofon, amit kaphattam tőlük. Azok az emberek vertek át, akik a legközelebb álltak hozzám. Dühösen elrohantam otthonról és egy közeli parkban sétáltam egyet. Át kellett gondolnom, hogy mi legyen, most mihez kezdjek. Az egész eddigi életem romokban hevert. Minden hazugság volt, mindenki átvert. Márkkal tíz éve voltunk együtt, három éve házasok. Gyereket terveztünk. Anyámról azt hittem a legjobb barátnőm, erre kiderült, hogy az ellenségem. Nem tudom, hogy tehettek ilyet velem. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem elmegyek hozzá, először őt kérem számon.
Hónapok óta zsarolta a húgom
Anyám zokogott, amikor kérdőre vontam. Először próbált mentegetőzni, aztán mindent beismert. Már hat hónapja tudott a románcukról. Ő akkor tudta meg, amikor munka után a húgomhoz ment és rájuk nyitott. Úgy emlékezett, hogy Petra nincs otthon, így mivel volt hozzá kulcsa, gondolta elmegy és megeteti a macskáját. Amikor belépett az ajtón nem tudott mit reagálni: a húgom a férjem ölében ült és csókolgatták egymást. Ekkor nagyon felháborodott, üvölteni kezdett mindkettőjükkel és elzavarta Márkot, aki könyörgött neki, hogy a történteket tartsa titokban. A húgom azonban nem adta fel, megzsarolta: ha elmondja nekem és nem hagyja őket békén, akkor elmondja apámnak, hogy néhány éve volt egy szeretője anyámnak.
Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire haragszok rá, hiszen titkolta előlem, önző módon, hogy saját magát mentse. Ezt soha nem fogom tudni megbocsátani neki, hiszen hosszú hónapok óta tudott arról, hogy Petra lefekszik a férjemmel. Sokat gondolkodtam, hogy elmondjam-e apámnak a félrelépést, de végül nem tettem meg. Nem akartam, hogy azt érezze, amit én. A húgomat pedig nem tudom megérteni, hiszen mindig azt hittem, hogy jó a kapcsolatunk, mindent megadtam neki, amit csak tudtam, anyáskodtam fölötte, támogattam anyagilag, sőt még olyan is volt, hogy nálam lakott. Természetesen mindig is voltak kisebb-nagyobb összezörrenéseink, de rémálmaimban sem mertem volna arra, gondolni, hogy képes lenne így hátba támadni.
Az anyámmal való találkozásom után eltelt néhány nap, amikor végre hajlandó voltam Petrával beszélni. Rengetegszer keresett, de én nem akartam meghallgatni sem, úgy éreztem, hogy ennek még nincs itt az ideje. Egyik nap azonban úgy döntöttem, hogy beszélek vele, mondja el mi is történt valójában, miért tette ezt a szörnyűséget. Mikor felvettem a telefont, ennyit mondott: „Ne haragudj rám. Tudom, hogy soha nem fogsz megbocsátani, de ezt tőlem kell megtudnod: terhes vagyok.” Hirtelen nem tudtam mit mondjak erre, letettem a telefont és sírtam. Ekkor tudatosult bennem, hogy most már tényleg romokban hever az egész életem. Amit eddig Márkkal ketten felépítettünk, azt a saját húgom rombolta le.
Mikor hazajött a férjem a munkából, már tudta, hogy Petra elmondta. Márk győzködött, hogy engem szeret, ne hagyjam el, nagyon sajnálja amit tett. Azt mondta, hogy nem akarja a babát és már szólt a húgomnak, hogy vetesse el, de ő hajthatatlan, meg akarja tartani. Ez már nekem sok volt, éreztem, hogy nem bírom tovább, így közöltem vele, hogy azonnal menjen el. Ezen a döntésem pedig nem akartam változtatni, nem tudtam volna így együtt maradni vele, egyszerűen undorodtam tőle.
Rengeteg kérdés volt bennem, de elsősorban az foglalkoztatott, hogy mit tegyek a húgommal, megbocsássak neki, hiszen mégis csak a testvérem, vagy ne álljak soha többet szóba vele. Anyámmal továbbra is tartom a kapcsolatot, de már nem olyan szoros a kötelék köztünk, mint azelőtt. A férjemmel végleg külön költöztünk és elindítottuk a válást, ő azóta elköltözött egy másik városba. Magára hagyta Petrát, terhesen, de én nem tudom sajnálni és a közös gyerekükre se vagyok kíváncsi, hiszen tudom, hogy soha nem fogom azt a kicsit úgy szeretni, ahogyan kellene.
