12 habitus, amely elárulja, ha egy ember nincstelen körülmények között nevelkedett

Sajnos nem mindenki mondhatja el magáról, hogy felhőtlenül boldog volt a gyerekkora. Vannak, akiknek a családjukkal vagy az iskolatársaikkal akadnak problémái, másoknak pedig a pénzzel. És még akkor is, ha a szülők anyagi nehézségei csak rövid ideig tartottak, a nehéz időszak emléke sokakban örökre megmarad.

Lássuk, melyek azok a szokások (tudatosak vagy sem), amelyek elárulhatják, ha valaki szegény családban nőtt fel. Mint kiderült, ezeket jó néhány példa is alátámasztja, ahogy arról a közösségi oldalakon is beszámoltak az emberek.

Az étel miatti aggodalom

Az élelmiszerekkel és táplálkozással kapcsolatos állandó aggodalmak az egyik legbiztosabb jelei annak, hogy egy családban korábban anyagi problémák voltak. Ezért lehet, hogy azok, akik ilyen családban nőttek fel, felnőttként súlyproblémákkal küzdenek, de az is megtörténhet, hogy kénytelenek ételt kidobni, és mégis rosszul étkeznek.

• Még mindig szorongok, amikor vendégek jönnek hozzám, és megeszik az ételemet. Bár ezt megtartom magamnak, hogy ne nézzenek teljesen őrültnek. – írja egy Reddit felhasználó.

• Képtelen vagyok ételt otthagyni a tányéromon. Ha pedig sok a maradék, képes vagyok akár a következő 4 napban is ugyanazt enni, amíg el nem fogy, vagy meg nem romlik. Gyerekkoromban sosem volt sok ételünk, és most képtelen vagyok az élelmiszerpazarlásra.

• Szeretem félretenni a legfinomabb falatokat későbbre. Vagy, még ha meg is ennék mindent egyszerre, előbb a legkevésbé finom falatokat eszem meg, és a végére hagyom a legjobb részeket, hogy tovább tartson az élvezet.

Nem szívesen vásárolnak semmit, ami nem feltétlenül szükséges

A szegény családokban nevelkedett emberek gyakran stresszesek, ha valami olyasmit vásárolnak, amire nincs feltétlenül szükségük. Ezek az emberek gyakran alkalmazzák a késleltetés technikáját, vagyis mindig várnak még néhány napot, mielőtt megvásárolnának valami fontos dolgot.

• Az üzletben, ahol dolgoztam, akciós volt a Tv-készülék, ráadásul egy játékkonzol is járt vele. Az ár több mint elfogadható volt, nem volt adósságom, és elegendő pénz volt a bankszámlámon. Ugyanakkor éppen akkor költöztünk össze a barátnőmmel, és egyikünknek sem volt tévéje. Általában véve teljesen jó vásár volt. Mégis a hányinger környékezett, amikor ki kellett fizetnem. Egy barátomnak kellett meggyőznie, hogy jó vásárt csinálok, és még így is több órán át fizikai rosszullétet éreztem.

Hajlandók szinte éhbérért is dolgozni

A munkahely elvesztésétől való irracionális félelem jellemző azokra az emberekre, akik már nagyon korán megértették, hogy képtelenség megélni stabil jövedelem nélkül, legyen az bármilyen kicsi is.

• Max egy nagy cégnél dolgozik szállítmányozóként. Hivatalos éves fizetése 12 000 dollár, a többi pénzt pedig egyenesen kézbe kapja (vagyis nem hivatalosan). Egyszer megbetegedett, és nem adtak neki betegszabadságot, így adósságba keveredett. Amikor felépült, visszament dolgozni, és azt mondja, hogy ami történt, teljesen rendben van, mert egy nagy cégnek dolgozik, és a 40 000 dollárt, amit keres, nem kapja meg más. Semmilyen biztonsági háló nem áll a rendelkezésére, és semmi nem garantálja, hogy a jövőben is lesz munkája.

Ragaszkodnak azokhoz a dolgokhoz, amik az övék

A szakértők könnyen felfigyelhetnek a szegény gyermekkora utaló szokásokra. Az, ahogyan mozogsz, beszélsz, gesztikulálsz, viselkedsz, és még az is, ahogy a kezedbe veszel egy csésze kávét, sokat elárulhat az életedről.

• Egyszer béreltünk egy házat 3 barátommal. A tulajdonosunk egy meglehetősen híres színésznő az országban, és egyik este éppen egy vele készült interjú ment a tévében. Készítettünk egy forró kakaót, és leültünk a kanapéra, hogy megnézzük a műsort. Valami olyasmiről volt szó, hogy melyek azok az apróságok, amelyek megalapoznak egy adott szerepet. A színésznő ekkor kért egy csésze kávét, és miután a műsorvezető kézbe vette a csészét, azt mondta neki: „Ön egyértelműen jómódú családban nőtt fel, mert távol tartja magától a csészét. Azok, akik szegények voltak, tudják, hogy semmi másuk nincs, ezért hajlamosak szorongatni a bögrét.” A barátaim rám néztek, mivel én két kézzel szorongattam a kakaós csészémet, én pedig lesütöttem a szememet, és azt mondtam: „Ez igaz. Nagyon szegények voltunk.”

A csodára várnak

Azok, akiknek soha nem volt anyagi gondjuk, a szerencsejátékot és a lottót is csak egyszerű szórakozásnak tekintik. Természetesen ők is örülnek, amikor nyernek, és bosszantja őket a vereség. De csak azok értik meg a különbséget a szenvedély és a csodában való reménykedés között, akiknek korábban voltak már anyagi gondjaik.

• Korábban hajléktalan voltam, most pedig saját otthonom van, és a fizetésem meghaladja az átlagos fizetés dupláját. De annak ellenére, hogy közgazdász végzettségem van, és tudom, hogy ez teljesen irracionális, mégis lottózom.

Mindent maguk akarnak megoldani

Abból is felismerhetsz egy személyt, aki szegénységben nőtt fel, hogy mennyi különböző dolgot képes egyedül elvégezni: zárcsere, szivárgó csapok megjavítása, padlócsempézés, mindenféle javítások, hajvágás, stb. Ezek a szokások még akkor is megmaradnak, ha most minden jól megy az életükben.

• Egy alkalommal megkérdeztem a feleségemtől, hol tartjuk a tűt meg a cérnát, mire ő megkérdezte, mire kell az nekem. Mondtam, hogy kilyukadt a zoknim, és meg akarom varrni. Erre ő azt válaszolta, egyszerűen dobjam ki a zoknit. Ő gazdag családban nőtt fel. Nem is tudom, hogy mondjam meg neki, hogy a cipőket is meg lehet javíttatni.

• Gyerekkoromban nagyon szegények voltunk, és a szüleimnek nem volt pénzük, hogy elvigyenek a fodrászhoz. Így az édesapám vágta a hajamat. Az iskolában rettenetesen félénk és szégyenlős voltam emiatt. De most már megértettem, milyen buta is voltam, hiszen nem minden lány dicsekedhetett azzal, hogy az édesapja tudja, hogy kell használni egy varrógépet, hogy kell hajat vágni, festeni, vízvezetéket szerelni, főzni, stb. Büszke vagyok rá.

Semmit nem dobnak ki

Azok az emberek, akik ismerik a pénz értékét, ritkán dobják el a dolgokat, és megpróbálják minden lehetséges módon meghosszabbítani a tárgyak élettartamát. Ha egy ruha már túlságosan kopott ahhoz, hogy az utcán viseljék, otthon veszik fel. Ha pedig már erre sem alkalmas, portörlő rongyokat vágnak belőle, amiket aztán addig mosnak, amíg teljesen szét nem szakadnak.

• Inkább megjavítom a dolgokat ahelyett, hogy eldobnám azokat. Jelenleg nem működik rendesen a telefonom, és néha minden ok nélkül kikapcsol, de telefonálni még mindig tudok vele, szóval nem vettem másikat.

• A maradék sampont és tusfürdőt vízzel hígítom, amíg a palackban csak víz marad. Nem tudom rászánni magamat, hogy kidobjam, amíg akár egy csepp is van a flakon alján.

Inkább időt pazarolnak pénz helyett

A szegénység egyik legjellemzőbb vonása, hogy úgy gondoljuk, a pénz értékesebb, mint az idő. Ennek eredményeként az emberek inkább megfagynak egy buszmegállóban, de nem hívnak taxit, vagy órákon át járják az üzleteket, akciós termékeket keresve, és képesek akár egy egész hétvégét is eltölteni a konyhában, hogy pénzt takarítsanak meg.

• Amikor bútorokat vásároltam a lakásomba, gyakorlatilag 20 dollár miatt kínoztam magamat. Két szék között kellett választanom, és bár az egyik jobban tetszett, 20 dollárral többe is került, mint a másik. Hetekig próbáltam választani egy 430 dolláros szék és egy 450 dolláros szék között.

Pánikba esnek a pénztárnál

A szegénységben felnőtt ember élete tele van szorongással és félelemmel. A stressz egyik leggyakoribb oka a fizetés pillanata bevásárláskor. Még ha teljesen biztosak is abban, hogy elég pénz van a bankszámlájukon, nem mindenkinek sikerül megszabadulnia az irracionális félelemtől, hogy a tranzakciót elutasíthatják.

• Annak ellenére, hogy pontosan tudom, hogy van elég pénzem, még mindig visszatartom a lélegzetemet, amíg nem látom, hogy a tranzakció sikeres volt.

Inkább részletekben fizetnek

A jövőtől való félelem oda vezet, hogy az emberek, még akkor is, ha lehetőségük van a teljes összeget egyszerre kifizetni, inkább részletet vagy hitelt választanak. És ha végül is több pénzt költenek, a több részre osztott összeg kevésbé tűnik ijesztőnek számukra, mint a termék vagy szolgáltatás teljes ára.

• Képtelen vagyok valamit egy összegben kifizetni. Ha mondjuk az autóbiztosításom évi 1200 dollárba kerül, a törlesztőrészlet mellett döntök. Így végül 180 dollárral többet kell fizetnem, pedig könnyedén megengedhettem volna magamnak, hogy egyszerre kiadjam az 1200 dollárt.

Nem mennek orvoshoz, a fogorvos a legproblémásabb

Azok, akik szegénységben élnek, úgy gondolják, hogy a pénz értékesebb erőforrás, mint az egészségük. Gyakran vannak fogászati ​​problémáik, mert pszichológiai okokból képtelenek rászánni magukat arra, hogy nagyobb összegeket költsenek fogorvosra.

• Tavaly, amikor először kezdtem új munkát, megbetegedtem, de tovább dolgoztam, mert soha nem voltam még olyan helyzetben, hogy abba tudjam hagyni a munkát, és ne kelljen aggódnom amiatt, hogy kirúgnak, vagy, hogy nem tudom kifizetni a számlákat. Mindenki azt mondta nekem, hogy menjek orvoshoz, és maradjak otthon, Rájöttem, hogy valóban megtehetem ezt, és sírva fakadtam. Soha nem éreztem még magamat ilyen gazdagnak.

Állandó félelemben élnek

Mindenhol valami rejtett csapdára számítanak, mindig elővigyázatosak és éberek, és senkiben nem bíznak meg – ezeket a tulajdonságokat is a szegény múlt alakítja ki. Ide tartozik az is, hogy képtelenek ajándékot elfogadni, különösen akkor, ha valami drága dologról van szó.

• Mindig félek, ha váratlanul kopogtatnak az ajtómon, vagy ismeretlen számok hívnak telefonon, és soha nem nyitom ki mások előtt a postaládámat. Csak nemrég szabadultam meg az adósságoktól, de a félelemtől még nem sikerült megszabadulnom.

• Nem szeretek ajándékot kapni, mert gyerekként soha nem volt lehetőségem hasonló értékű dolgokkal viszonozni az ajándékokat, és emiatt borzalmasan éreztem magamat. A nővéreim és én még mindig nem tettük túl magunkat ezen, ezért úgy teszünk, mintha a születésnapok és az újév egyszerűen nem léteznének.