Egy tanár, aki 100 napig hordta ugyanazt a ruhát, hogy felhívja a figyelmet a ruhagyártás környezetszennyező hatásaira.
A legtöbb nő kinyitja a szekrényét, és hatalmas sóhajtások közepette azt mondja, hogy nincs egy rongya sem, amit felvehetne. A legnagyobb baj az, hogy a nők egy év alatt simán meg tudják unni, aktuális ruháikat és kényszert éreznek arra, hogy újabb garnitúrákat szerezzenek be. Persze sokan nem tudják, hogy a ruhagyártás a legkörnyezetszennyezőbb és legdrágább eljárás a világon.
A New Jersey-i művészeti tanár, Julia Muni aggódik a divat gyors váltakozásának hatásai miatt, melyek negatívan érinthetik a társadalmat. Pontosan emiatt döntött úgy, hogy drasztikus módon hívja fel az emberek figyelmét a problémára.
Julia 2018 augusztusában közzétette első Instagram posztját, amiben leírta, hogy egy olyan kihívásban vesz részt, melynek keretein belül ugyanazt a ruhát fogja viselni 100 napon át. “Természetesen mosni fogom a ruhát, még mielőtt azt hinné bárki, hogy igénytelen vagyok. Igen unalmas lesz mindennap abban járni, de szerintem hasznos célt szolgálok ezzel a megmozdulással.”
Az egyszerűség iránti vágy motiválta mindvégig, és arról számolt be, hogy eltűnt a reggeleiből a folyamatos aggódás amiatt, hogy mit vegyen fel. Julianak kettő gyermeke van, akiket reggel 6:30-kor kell ébreszteni és össze kell készíteni a holmijukat, ruhájukat, reggelijüket, ebédjüket az iskolához. Ezzel a módszerrel jóval több időre tesz szert, hiszen nem kell azon agyalnia, hogy az adott nap, milyen ruhában menjen dolgozni, hanem maximálisan gyermekeire tud összpontosítani.
Amikor Julia lánya megkérdezte, hogy miért csinálja ezt, anya nemes egyszerűséggel elmondta neki, hogy a legtöbb ember több ruhát szeretne magának kevesebb pénzért, ezért a vállalatok arra kényszerülnek, hogy a termelést olyan országokba telepítsék, ahol az amerikai törvények nem védik meg a munkavállalókat. Néhány munkavállaló 3,5-szer kevesebb fizetést kap, mint amennyi elegendő lenne a megélhetéshez.
Így a divat gyors váltakozása nyomást gyakorol a termelési infrastruktúrára, melynek következménye, hogy nem az emberek jóléte lesz fontos, hanem a nyereség.
Ez a felelőtlen fogyasztás pedig környezeti problémákat eredményez, például a farmergyártás során üvegházhatást okozó gázok kerülnek a levegőbe, a pamut pólók előállításához pedig 2700 liter vízre van szükség. A legkiábrándítóbb, hogy ez a mennyiségű víz egyetlen személynek akár 3-5 évre elegendő mennyiségű folyadékot biztosítana.
Julia arra ösztönzi az embereket, hogy gondolják át szükségük van-e egy újabb ruhára. Ha nincs akkor kerüljék el az ilyen felesleges pénzszórást és időtöltést. Ezen kívül pedig el szeretné érni, hogy az emberek ne a ruha alapján ítéljenek meg másokat, hanem a személyiségük alapján.
Ezen kihívása már véget ért, így már nem viseli mindennap ugyanazt a ruhát, de az elmúlt néhány hét segített neki abban, hogy jelentősen redukálja szekrényének tartalmát.
Julia reméli, hogy egyre többen fognak csatlakozni ehhez a kezdeményezéshez. Ha te is szeretnél csatlakozni a mozgalomhoz, oszd meg a képed a # OneOutfit100Days hashtaggel ellátva.
Ti csatlakoznátok ehhez a kihíváshoz?
