8 ok, amiért a mostani férfiak egyre tovább maradnak agglegények
Noha néhány évtizeddel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki ne házasodjon meg 25 éves kora előtt, a legfrissebb kutatások szerint ma az emberek alig 20%-a dönt úgy, hogy összeköti az életét valakivel 25 éves kora előtt. Ennek persze számos oka lehet, és azt se felejtsük, hogy a napról-napra változó világunk is alaposan hozzájárul ehhez, ám az alábbi listán most mégis 8 olyan okot gyűjtöttünk össze, ami kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy a modern férfiak egyre tovább maradnak agglegények, és mellőzik vagy legalábbis megnehezítik maguknak a párkeresést.
Alacsony önbecsülés és önbizalom.
A bizonytalan emberek gyakran félnek attól, hogy elhagyják a maguk kis komfortzónáját. Az ilyen emberek számára pedig valódi sorscsapás volt a közösségi oldalak megjelenése, hiszen így még kevesebb okuk van rá, hogy elhagyják a kényelmes otthonukat és élményeket, kalandokat és szerelmet szerezzenek.
Egy amerikai tanulmány szerint a Tinder és a hozzá hasonló társkereső alkalmazások megjelenése is csak rontott a helyzeten, hiszen a más férfiakkal történő folyamatos versengés csak még tovább rontja és amortizálja a férfiak többségének önbecsülését.
Nem vonzó megjelenés.
Elismerjük vagy sem, a társkeresést leginkább befolyásoló tényező a partnerünk megjelenése. Bár kézenfekvőnek tűnhet a modern, divatcégek által sulykolt stílusok követése, ezzel valójában nem mindig azt az eredményt érjük el, mint szeretnénk. Egyes nők számára egyenesen taszító lehet az unisex öltözködés és a férfias jellegzetességek teljes hiánya.
Dicsekvés és önfényezés.
A férfiak egy igen nagy csoportja úgy gondolja, hogy a nők szívéhez az önfényezésen és a felettük valónak mutatkozáson keresztül vezet az út. Bár egy nőnél nyilván jó pontnak számít, ha sikeres a férfi, a túlzásba vitt önfényezés és dicsekvés végső soron roppant taszító tulajdonság tud lenni.
Túlzásba vitt munka.
A modern technikának és az internet elterjedésének köszönhetően ma már számos olyan munkakör létezik, amit otthonról, útközben, vagy egy kávézóba beülve is végezhetünk a laptopunkról. Ez praktikusnak tűnhet, ám könnyedén megölheti a közösségi életünket, ami végső soron a barátaink elhanyagolásához és a párkapcsolatépítés teljes mellőzéséhez vezethet.
Korábbi kapcsolatokban szerzett szomorú tapasztalatok emléke.
Néha a férfiak nemes egyszerűséggel azért nem mernek kezdeményezni, mert korábban összetörték a szívüket és igyekszenek megóvni magukat az újabb csalódástól. Garancia persze nincs rá, hogy ezúttal nem futnak bele újabb fájdalmas pofonba, ám aki nem mer élni és nem mer kockáztatni, az egyúttal a párkapcsolatok pozitív velejáróiról is lemond.
Válás utáni trauma.
Elismerik vagy sem, a férfiaknak mindig sokkal nehezebb feldolgozni a válás folyamatát. Egy exfeleség a gyerekekkel karöltve és a sokszor idegesítő exférjet mellőzve boldogan és önfeledten képes beleugrani egy újabb kapcsolatba, míg a magára maradt férjnek sokkal tovább tart feldolgozni a történteket és visszaszokni az egyedülléthez.
A válást követő jogi huzavona csak tovább nehezít a férfiak dolgán, hiszen a gyerekeket többnyire az édesanyák kapják, míg a férfiakat gyerektartás megfizetésére kötelezik, így idejük nagy részét a munka, vagy az utódjaik iránti küzdés és a velük történő találkozás teszi ki, esélyük sincs rá, hogy új kapcsolatokat építsenek és ismerkedjenek.
Kezdeményezőképesség hiánya.
Modern világ ide vagy oda, manapság még mindig a férfiak vállán nyugszik az a teher, hogy kezdeményezzenek, ha ismerkedni szeretnének. Ez azonban még soha nem volt olyan nehéz, mint napjainkban, a férfiak ugyanis még soha nem féltek annyira a kezdeményezéstől és az esetleges elutasítástól, mint napjainkban. A pszichológusok úgy vélik, hogy a párkeresés azonban csak egy azok közül a fontos területek közül, amire hátrányosan hat a modern férfiak önbizalomhiánya és kudarctól való félelme.
Az egyedüllét megszokása.
A házasság jelentősége és a házasságon belül felosztott szerepek számos változáson mentek át a múltban. Néhány évtizeddel ezelőtt még teljesen egyértelmű volt a felállás: a férfiak a kenyérkeresők, a nők pedig otthon vannak és vezetik a háztartást. Mára azonban minden megváltozott, így a férfiak és a nők tökéletes boldogságban képesek élni egymástól függetlenül.
Egy idő után pedig a sok időt egyedül töltött férfiak végleg lemondanak a párkeresésről, vagy mondjuk inkább úgy, hogy annyira megszokják már a magányt, hogy kellemetlenül és/vagy feszengve érzik magukat egy nő társaságában. Ez talán a legrosszabb opció és a legveszélyesebb ok mind közül, hiszen ha a férfi már késztetést sem érez arra, hogy egy éjszakánál hosszabb kapcsolatokra tegyen szert, akkor bizony a boldog párkapcsolat és a házasság/családépítés is örökre álom marad.