A kínai lakások 8 jellemzője, ami csak egy kérdést vet fel: “Hogy lehet így élni egyáltalán?”

Kína mindig is nagyon távoli és szokatlan ország volt az átlagos európai emberek számára. Itt szó szerint minden nap valami furcsa dologgal találkozhatunk, nemcsak az utcán, de még az emberek lakásaiban. Az átlagos otthonok fürdőszobai higiéniája szinte már a kórházakhoz hasonlít, a kínaiak pedig nyaraláskor is magukkal viszik a kedvenc konyhai eszközeiket.

Az általunk ismert zuhany és fürdő nem létezik.

A fürdőkádban ázás szerelmeseit itt kellemetlen meglepetés érheti: fürdőkádakkal kizárólag a luxusszállodák lakosztályaiban találkozhatunk. A hétköznapi lakások pusztán egy meglehetősen puritán zuhannyal vannak felszerelve, az sem ritka, hogy közvetlenül a WC fölött kell mosakodni.

Itt nem fognak tudni baráti összejöveteleket rendezni a konyhában.

Idehaza előszeretettel vacsorázunk vagy reggelizünk a konyhában, alkalmanként pedig még a vendégeket is itt fogadjuk. Kínában ugyanez nem működik, ott ugyanis a konyha kizárólag egyetlen funkciót lát el: főznek benne. Az ottani konyhák általában nagyon kicsik, ezért nincs hely benne ebédlőasztalnak sem, rendszerint a lakás egy más pontján fogyasztják el az elkészített ételt.

Az egész lakásban csempe van a padlón.

Míg nálunk a csempézett padló inkább csak a fürdőszobában és a konyhában népszerű, addig Kínában a házak minden egyes szobájában ilyet használnak. Ez persze kellemetlenül hideg tud lenni, ezért mindig papucsban, vagy legalább zokniban sétálnak a házban.

Az asztalokat és a bútorokat mindig leterítik valamivel.

Az idősek még idehaza is szeretik különféle terítőkkel borítani a tévékészülékeket vagy a bútorokat, ez a hagyomány pedig Kínát sem kerülte el, a legtöbb helyen pedig még mindig tart. Itt különféle terítőket raknak a mosógépekre, a fűtőtestekre, ami ennek megfelelően minden áruházban és online áruházban megtalálható náluk.

Sütő helyett szokatlan eszközt használnak.

A kínai lakásokban általában nem használnak hagyományos értelemben vett sütőt, mivel egyszerűen nem tudják hova tenni. Van azonban egy mini multicooker eszközük, amivel tulajdonképpen teljes mértékben helyettesítik. Ebben gyakorlatilag bármit képesek elkészíteni, de leggyakrabban rizst főznek benne, és annyira létfontosságú eszköz a kínai emberek számára, hogy még a nyaraláshoz is mindig magukkal viszik őket.

Tér elolsztás.

A kínai lakásokat általában nem kisebb-nagyobb szobákra osztják, hanem lehetőség szerint több kicsire, hogy mindenkinek legyen egy minimális méretű hálószobája, ahol általában csak a legfontosabb dolgokat tudja tárolni, és egy apró ágyat, rosszabb esetben csak matracot.

A vízmelegítő bojler náluk nem luxus, hanem szükségszerűség.

Míg idehaza a nagyvárosokban általában mindenhol jól kiépített központi melegvíz-ellátó rendszerrel találkozhatunk, addig Kínában ugyanez nem központosított, tehát minden lakáshoz külön vízmelegítő bojlert kell vásárolni, ha az ott lakók melegvizet szeretnének maguknak.

Kínában nem érdemes különösebben kötődni az otthonokhoz.

A kínai embereknek valószínűleg nem lesz lehetőségük rá, hogy a szeretett lakásukat és berendezési tárgyaikat majd a gyermekeik örököljék, mivel a törvény szerint ebben az országban minden vagyon az államé, és az állampolgárok maximum 70 évig birtokolhatnak egy lakást.

Még nem tudni, hogy mi történik ezután (ezt a törvényt kevesebb, mint 70 éve hozták), de valószínűleg ekkora már semmi nem is marad magából a házból, mivel Kínában nagyon gyorsan cserélődnek az épületek: általában a 20-30 éves házakat már elbontják, és újabb, korszerűbb épületet építenek a helyükre.