7 ember, aki bebizonyítja, hogy testi hiányosságokkal is lehet teljes értékű, boldog életet élni.

Elise Dumontet fotósként dolgozik, legutóbbi projektjében önkénteseket gyűjtött, akiknek hiányzik valamilyen testrésze, vagy a karja vagy a lába… stb. Elise ezzel a megmozdulással szeretné felhívni az emberek figyelmét arra, hogy nem lesz attól valaki kevesebb, mert nincsen meg minden testrésze. A fotói remekül sikerültek, és mindegyik önkéntes elmesélte, hogy mit tart fontosnak, most, hogy ebbe a helyzetbe kerültek és némelyik megosztja azt is, hogy került ilyen szituációba. Igazán tanulságos az, ahogyan gondolkodnak az életről, ahogy megbarátkoztak a helyzetükkel, ahogy felvették a harcot mindennel. Olvassátok el történetüket.

Jamie

“Fontosnak érzem felhívni az emberek figyelmét arra, hogy nem kell mindig a tökéletességet hajszolni, ugyanis maga a világ sem tökéletes. Nem kell szégyenkezni azért, mert valakinek nincs keze vagy lába, mert ő attól még ugyanaz az ember marad. 14 éven keresztül ültem kerekesszékben, de utána el kellett távolítani az egyik lábam. Kerestem a lehetőséget, hogy újra tudjak sportolni, szerencsére meg is adatott a lehetőség. Nem érzem magam kevesebbnek attól, mert egyel kevesebb lábam van.”

Dan

“A karom és a vállam elvesztése volt a legjobb dolog, ami történt velem. Csak akkor jön rá az ember, hogy mennyit ér és mennyit számít egy ujj, mikor már nincs. Szerintem nem kellene úgy beállítani a végtag nélküli embereket, mintha fogyatékkal élők lennének. Nagyon zavar mikor ezt tapasztalom. Amikor látom, hogy valakinek nagyobb szüksége van egy ülőhely a buszon, akkor szemrebbenés nélkül átadom neki.”

Nancy

“30 évesen amputálták le a lábamat, erre az emberek elítélően néztek rám, mintha egy szörny lennék. Amikor meglátták, hogy vannak gyerekeim még több kérdés merült fel bennük, hogy én egy lábbal, hogyan vagyok képes ellátni őket. Az, hogy ez a helyzet kialakult, nem azt jelenti, hogy vége az életnek, csak máshogy kell csinálni a dolgokat. Szeretném megmutatni a világnak, hogy fél lábbal is lehet valaki boldog ember és családanya.”

Andrew

“Én büszke vagyok arra, hogy protézisem van, sőt ha az emberek nem veszik észre szándékosan felhívom rá a figyelmüket. Elmesélem a történetem és, hogy hogyan veszítettem el a lábam. Egyébként profi fodrászként dolgozom, így elkerülhetetlen a napi szintű állás.”

Monty

“Imádtam kerékpározni, snowboardozni, úszni, futni… stb. Szerettem a művészetet és a zenét. Játszottam zongorán, klarinéton, gitáron. De sajnos az élet úgy hozta, hogy a sportokat a hátam mögött kell hagynom, ugyanis a bal lábamat térdtől lefelé le kellett amputálni.”

Mark

“Katonaként szolgáltam a seregben és az extrém sportoknak is éltem. Rengetegszer csónakáztam, ejtőernyőztem… stb. Egy nap azonban egy sérülés miatt el kellett távolítani mindkét lábam, azóta pedig protézist használok.”

Grace

“26 éves vagyok és csontrákot diagnosztizáltak nálam a jobb lábamba. 2016-ban, két hónappal a kisfiam megszületése után, kettő kemoterápiás kezelésen vettem részt. Az orvosok szerint a kezelések nem voltak olyan hatékonyak. Döntés elé kényszerültem. Vagy rövid időn belül meghalok, vagy eltávolítják a lábam. Döntöttem és 2017 óta protézist használok.”