15 történet olyan emberekről, akik csak úgy vonzzák magukhoz a frusztráló helyzeteket

Mindannyiunk életében van valamilyen régi, nevetséges helyzet, ami miatt még hosszú évek múltán is rémesen kínosan érezzük magunkat, és amik még ma is képesek álmatlan éjszakákat okozni. De tényleg megéri ennyit rágódni a régi, kellemetlen helyzeteken? Valójában senki sincs védve a kellemetlen, kínos helyzetektől az életben, ezért legalább egyszer mind megtapasztaljuk, hogy milyen érzés is hülyét csinálni magunkból a világ előtt.

• Ötödik osztályos koromban szerelmes volt belém egy fiú, de én nem viszonoztam az érzelmeit. Ezért, amikor végre bátorságot gyűjtött és odajött hozzám a játszótérjen, hogy megkérdezze, leszek-e a barátnője, egyszerűen odamentem egy fához, megöleltem, és azt mondtam, hogy ez a fa az én pasim.
• Egyszer napköziben leestem egy emeletes ágyról, amitől eltörtem az kezem és a lábam. Sok évvel később miközben álmaim pasijával randiztam, megbotlottam, és tréfából mondtam, hogy vigyázzon velem, mert nagyon ügyetlen vagyok. Erre azt felelte, hogy én valószínűleg semmi vagyok a testvére osztálytársához képest, aki egyszer 6 hónapig feküdt otthon törött végtagokkal, mert leesett egy emeletes ágyról az iskolában. Igen, én voltam az a valaki.
• A feleségem nem tudott értem jönni munka után, ezért az egyik kollégámat kértem meg, hogy vigyen haza. Én is férfi vagyok, ő is férfi, ez egy ilyen férfias utazás volt. Aztán a házunkhoz érve az agyam valamiért átkapcsolt „a feleségem hozott ide, búcsúkor illik szájon csókolni” üzemmódba, és megpróbáltam csókot lopni tőle búcsúzásul. Szerencsére nem vette észre vagy nem tudom, de azóta sem tette szóvá. Nekem mindenesetre életem legkellemetlenebb élménye volt, amíg eljutottam a kocsitól a bejárati ajtóig.
• Egyszer szerelmes voltam egy sportolóba. Reggel hívott, és kérdezte, mit csinálok. Igazából az ágyban feküdtem, de a belső ördögöm azt akarta, hogy azt mondjam, épp futni vagyok. Erre ő: „de jó! én is most megyek! gyere ide elém és fussunk együtt!”. Fel kellett kelnem az ágyból, taxit hívnom, bevizeznem a fejem és az arcom, mintha izzadt lennék, majd elmenni ehhez az idiótához.
• Egyszer egy partin óvatosan odasúgtam egy lánynak: „vigyázz, mert az az idős férfi ott mögötted megpróbál taperolni téged”. Erre ő: „igazából ő a pasim”.

• Szilveszter másnapján általában mindenki fejfájással és másnapossággal ébred, de én virágokkal a fejemben keltem. Igaz, hogy a szomszédom virágágyásában, de legalább virágok közt.
• Megkérdeztem az egyik kollégámat, hogy hívják a fiát, és ő azt válaszolta, hogy „Legolas”. Nagyon nagyot nevettem, míg néhány másodperccel később rá nem jöttem, hogy ez nem vicc. A fiát tényleg Legolasnak hívják.
• Ma fontos vizsgám lett volna. Egész éjjel tanultam, nem ettem, úgyhogy reggel persze elkéstem. Amikor beértem, elnézést kértem a tanártól, aki felnézett, és megkérdezte, ki vagyok. Elmondtam a nevem, mire azt válaszolta: „ne viccelj velem, te lány! tudom, hogy néz ki, és te nem ő vagy! ha nem tanultál, akkor menj haza, de ne más nevét diktáld be!” Igen, hát smink nélkül általában más embernek tűnök.
• Felvettem a karomba egy kisgyereket a játszótéren (azt hittem, hogy a húgom), mire odajött hozzám egy nő, hogy adjam vissza neki a kisbabáját.
• Egy héttel ezelőtt két sráccal találkoztam egyszerre egy társkereső oldalról. Mindkettővel ugyanazon a napon kellett találkoznom, kb. egymás után. Mindent megtettem, hogy a lehető legeltérőbb helyre szervezzem a randit: az elsővel egy jégpályára mentünk, a másodikkal pedig a lakására. Kiderült, hogy szomszédok.

• A nagynéném egyszer bement egy étterembe Görögországban, és leült egy asztalhoz. Nem ismerte a görög nyelvet, ezért csak mutogatott, hogy mit szeretne, majd a pincér hozta az ételt. Csak a végén, amikor fizetni akart és nem engedték neki, akkor derült ki, hogy valakinek az esküvőjére ült be.
• Amikor gyerekkoromban hazamentem az iskolából, mindig integettem a zebra mellett álló forgalomirányító bácsinak. Egy nap anyámnak is feltűnt a dolog, ezért megkérdezte, hogy mit csinálok. Kiderült, hogy az nem egy forgalomirányító bácsi volt, hanem egy vörös-kék postaláda. Azon a napon megkaptam életem első szemüvegét.
• Láttam egy nőt, aki ölelésre nyújtott karokkal állt előttem. Őszintén szólva azt hittem, hogy egy régi barátom, ezért én is elindultam felé kinyújtott kezekkel, nehogy megsértsem vagy ilyesmi. De ezt válaszolta: „Nem te, édesem.” Megfordultam, és láttam, hogy a pasija jön mögöttem.