15+ alkalom, amikor a taxisok és az utasok katasztrofálisan félreértették egymást

Külső szemmel nézve talán úgy tűnhet, hogy a taxisofőrök élete meglehetősen unalmas, de ez nem így van. Cikkünk szereplői például jól tudják, hogy még a legátlagosabb utazás is könnyen egy filmbe illő kalanddá változhat: például kiderülhet a sofőrről, hogy másodállásban varázsló, vagy hogy a karma bizony a személyszállítás területén is aktívan jelen van.

• Taxis vagyok. Talán én vagyok az egyik utolsó egyed abból a kihalás szélén álló járművezető fajból, akik még szeretik a csendes, nyugodt utakat. A beszélgetések elkerülése végett a következőt tettem: kinyomtattam egy „a sofőr siket-néma, ezért zenét játszik Önöknek, kedves utasok”. A rendszer remekül működött, mindenki síri csendben utazott, de nagyon meglepődtem, amikor néhány lány megkérdezte:

  – Tényleg siket-néma?

  Nagyon meglepődtek, amikor hátra fordultam, rájuk néztem és bólintottam egyet.

• Egyszer egy furcsa fickót vittem. Utazás közben hátulról átölelte az anyós ülést és kedves bókokat súgott neki. Nem nagyon tudtam hova tenni, de a fuvar végén nagy borravalót hagyott.

• Késő este dolgoztam, amikor egy lányt kellett fuvaroznom. Beszállt, megbeszéltük a címet, és megkérdezte, hogy mennyi idő múlva érünk oda. A GPS 25 percet mutatott, szóval mondtam hogy úgy 25-30 perc. Kezébe vette a telefonját, felhívott valakit, majd mondta, hogy „11 perc múlva ott leszek”. Mivel este volt és nem volt forgalom, ezért elég gyorsan oda értünk, de ezalatt 2-szer is hívták őt, hogy hol van már. Mondja el valaki, miért kell hazudni azért, hogy utána újra hazudni kelljen?!

• Volt egyszer egy utasom, aki biztos volt benne, hogy megfigyelik és követik őt, ezért 20 percen át kellett össze-vissza bolyonganom vele a városba. Végül visszavittem oda, ahol felvettem, és nagyon hálás volt érte.

• Nemrégiben a saját bőrömön tapasztaltam meg a karma fogalmát. Egy fiatalember szállt be a taximba, és megkért, hogy vigyem el a nem túl messze lévő irodaházba. Azt mondta, hogy most nincs nála készpénz, de adjam meg a számlaszámom, és ő majd elutalja nekem az irodában a gépéről. A pénz persze nem érkezett meg. Néhány órával később lányok szálltak be a kocsimba, és az egyik azt mondta: „Hé, van itt valami a földön!”. Egy személyigazolvány volt. Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon kié lehet, és hirtelen rájöttem, hogy a fickóé. Rákerestem a közösségi médiában, és írtam neki egy üzenetet. Másnap felhívott és elnézést kért, hogy még nem fizetett. Találkoztam vele és visszaadtam a személyigazolványát. Kétszer annyi pénzt adott nekem, mint amivel tartozott, de egyszer sem mert a szemembe nézni. Mit mondhatnék?! Vigyázz a holmijaidra és ne verd át a taxisofőröket.

• Édesapám hébe-hóba taxizgatott, és egyszer ingyen fuvart adott egy idegennek, mert beült mellé és azt mondta: „kövesse azt az autót!”. Apám egész életében arra várt, hogy valaki ezt mondja neki, és nagyon élvezte.

• Volt egy utasom, aki közölte, hogy egy vemhes kecskét kellene magunkkal vinni. Udvariasan el kellett hogy utasítsam.

• Egy nap egy partira kellett mennem anyámmal, aki hátul utazott a taxiban.

  Én: *óvatosan próbálom kifesteni a szemem*

  A sofőr félreállt az út szélén.

  Anyám: „Mi történt?!”

  Taxis: „Hadd igazítsa meg nyugodtan a sminkjét. Ha elrontja, kevesebb borravalót fog adni.”

  *mindenki nevetett*

  Ment a borravaló a sofőrnek.

• Régen, amikor éjjelente gyakran taxiztam, észrevettem, hogy a taxisofőrök megvárják, míg belépek a lépcsőházba, és csak utána indulnak el. Kedves és gondoskodó gesztusnak tartottam. 3 évig tartott, míg rájöttem, hogy ilyenkor csak várják az új fuvart.

• Késésben voltam a munkahelyemről, és ezért taxit kellett hívnom. Rossz kedvű voltam. A fickó olyan 60 év körüli volt, furcsa kinézetű. Beszálltam, köszöntem, majd mondtam a címet. Elindultunk, látta rajtam, hogy frusztrált vagyok. Megkérdezte, hogy szeretnék-e egy kis feltöltődést? Mondtam, hogy az piszkosul jól esne, majd elindított fejrázós death-metal zenét a telefonjáról, és azzal ott megölte a napomat.

• A barátom körülbelül egy éve kezdett el taxizni. Az első utasai az A Capella nevezetű iskolai énekkar 4 diáklánya volt, akik épp vacsorázni indultak és egész úton énekeltek.

• A repülőtérre mentem egy fuvarért. A pár beült a kocsimba, majd már egy ideje jöttünk, amikor feltűnt, hogy nagyon erős a szél. Láttam, hogy hátul le van húzva kicsit az ablak, amitől az autópályára érve nagyon erős lett a huzat, de nem mertem szólni, mert VIP ügyfelek voltak. 20 perc múlva a lány megkérdezi: „Nem húzhatnám fel az ablakot?!”. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy amikor az autómosónál ablakot mostam, lehúzva hagytam.

• Egyszer épp taxival utaztam, amikor a sofőr jó hangulatban mesélte nekem: „Szeretem a munkámat” – mondja. „Én vagyok a saját főnököm, és senki sem parancsol nekem.” Erre én: „Itt balra.”