Az univerzum a saját törvényei szerint képes visszaállítani a dolgok egyensúlyát

betöltés...

Úgy gondolom, hogy az Univerzum megtalálja a módját egyensúlyba hozni a dolgokat és a törvényeket akkor is, amikor azok éppen a fejük tetejére állnak. A jelen pillanat, amellyel ma mindannyian szembesülünk, tele van rendellenességekkel és ellentmondásokkal, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy kicsit elgondolkozzunk…

Jelenünkben, amikor a környezeti katasztrófák által okozott éghajlatváltozás elérte a kritikus szintet, mindenekelőtt Kína, és vele sok más ország is, kénytelen megállni egy pillanatra: és bár látszólag a gazdaság összeomlik, a szennyezés mértéke viszont jelentősen csökken. A levegő minősége javul, s bár kénytelenek vagyunk maszkot viselni, de a lélegzés mintha könnyebb lenne …

Egy történelmi pillanatnak vagyunk tanúi, amikor az egész világon újra aktiválódnak bizonyos diszkriminatív ideológiák és politikai nézetek, és hirtelen egy olyan vírus jelentkezik, amely megtapasztaltatja velünk, hogy egyik pillanatról a másikra milyen megkülönböztetettnek, és elkülönítettnek lenni. És mindez annak érdekében, hogy ne terjeszthessük tovább a fertőzést! Még ha nem is vagyunk bűnösök! Még akkor is, ha fehérek vagyunk, és nyugatiak és gyakran utazunk az első osztályon.

A termelésen és a fogyasztáson alapuló társadalmunkban, ahol mindannyian napi 14 órát dolgozunk, anélkül, hogy pontosan tudnánk, hogy miért is, sőt, szombaton és vasárnap is, anélkül, hogy figyelembe vennénk a naptárban található piros betűs napokat, most egy pillanatra kénytelenek vagyunk megtorpanni. Bezárva otthonainkban, hosszú napokra. És hirtelen harcolni kell azzal az idővel, amelynek valódi értékét már rég elveszítettük, és amely pénzben nem mérhető. Vajon még mindig tudjuk, hogy mit tegyünk a most ajándékba kapott szabad idővel?

Egy olyan korban, amikor a gyermekeink nevelését gyakran más egyénekre és intézményekre ruházzuk át, a vírus hirtelen „bezárja” az iskolákat, és arra kényszeríti a szülőket, hogy alternatív megoldásokat keressenek. A jelen helyzet összehozza az anyákat, apákat és gyermekeket, „kényszerítve” bennünket a család újjáépítésére.

Egy olyan dimenzióban, amelyben a kapcsolatok és a kommunikáció elsősorban a „virtuális térben” és a közösségi médiában zajlik, a közelség illúzióját adva számunkra, a felbukkanó vírus az emberek közti bármilyen nemű érintkezéstől foszt meg bennünket: tilos az érintés, a csók, az ölelés… Mindaddig, amíg ez megengedett volt számunkra, vajon mennyire használtuk ki ezeket a gesztusokat és azok valódi jelentőségét?

Egy olyan társadalomban, amikor az az általános szabály, hogy csak magunkkal, és a magunk problémáival törődjünk, a koronavírus durva üzenetet küld számunkra: az egyetlen megoldás a kialakult helyzetre a kölcsönös egymásra figyelés, a közösségi érdekek előtérbe helyezése, és az, hogy valami sokkal nagyobb részévé válunk, amire vigyáznunk kell, és aki vigyázhat ránk. És ez a közös felelősség vállalás, és az az érzés, hogy az életed nem csak tőled függ, hanem mindenkitől, aki körülvesz téged.

Jobb lesz talán, ha abbahagyjuk a kialakult helyzetért való felelősök keresését vagy, hogy megtaláljuk a magyarázatot arra, miért kerültünk ebbe a helyzetbe, és inkább azon gondolkodjunk el, hogy milyen tanulságokat vonhatunk le ebből a helyzetből a jövőre nézve. Mert az Univerzum és annak törvényei szempontjából nyilvánvalóan nagyon eladósodottak lettünk. A vírus is ezt bizonyítja számunkra, egy meglehetősen magas áron.

F. Morelli

betöltés...