Miért nem ismerték a nagyszüleink, dédszüleink az ételallergiát?

betöltés...

Manapság a lakosság közel harmada érintett valamilyen étel-érzékenységben. Különösen riasztóak a gyerekek körében végzett vizsgálatok!

Összeszedtünk pár dolgot, ami komoly változást mutat a 100-150 évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Érdemes elgondolkodni rajta!

1. Valódi, szezonális ételeket fogyasztottak. Az ételek gazdaságokból, piacokról vagy őstermelőktől érkeztek az 1900-as évek elején. Ebben az időben az élelmiszer tartósítószerek nem voltak még széles körben elterjedve, az ételek természetes frissességüket őrizték. Amelyik megromlott, azt kidobták. Ez azonban ritkán fordult elő, mivel a megvásárolt termékeket hamar megfőzték, feldolgozták.
Táplálkozásuk tápanyagban gazdag volt, hiszen frissen termett zöldségek, gyümölcsök és  frissen vágott állatok húsa adta a konyha alapanyagát. Nem beszélve a kertből szedett fűszernövényekről!

2. Nem diétáztak, és nem bántak szigorúan a testükkel és az anyagcseréjükkel. Akkor és azt ettek, ami abban a szezonban termett. Nagyszüleink nem számolták a kalóriákat, nem álltak naponta mérlegre! Azt ették, ami termett, és nem azt, amit a reklámok sugalltak nekik. Egészséges volt anyagcseréjük, mivel a szervezetük igényei és vágyai szerint étkeztek.

3. Az ételt otthon főzték meg hagyományos elkészítési módszereket használva.Feldolgozott étel vásárlására nem volt lehetőség, és étterembe menni ritka luxus volt. A lányok már kiskoruktól segítettek  a konyhában. Természetes volt számukra, hogy saját kezűleg bármit el tudjanak készíteni.

4. Nem ettek vegyszerrel teletömött élelmiszereket! Ggénmódosított ételeket, élelmiszer-adalékanyagokat, stabilizátorokat és dúsító anyagokat. Az ételeket még nem kezelték adalékanyagokkal, antibiotikumokkal és hormonokkal, melyek segítenek megőrizni az eltarthatóságukat a fogyasztók egészségének kárára.

5. Nem ipari méretekben tenyésztett állatok húsát fogyasztották! Ráadásul megették az egész állatot, melybe beletartoztak az ásványi anyagokban gazdag csont erőlevesek és a belsőségek
Az állati csontokat megtartották vagy vásárolták, hogy erőleveseket és csontleveseket készítsenek belőlük, melyek mindig különleges helyet foglaltak el a vacsoraasztalnál. Ezeket az ételeket nagyra értékelték gyógyító hatásuk miatt, és soha nem ment veszendőbe.

6. Nem rohantak azonnal orvoshoz, amikor úgy érezték, hogy betegek vagy azért, hogy vényköteles gyógyszereket kapjanak. Az orvosi látogatások a balesetben sérülteket vagy az életveszélyes betegeket mentették meg.
Amikor lázasak lettek, megvárták, hogy elmúljon. Amikor rosszul érezték magukat, leveseket, erőlevest ettek, és sokat pihentek. Sokkal jobban bíztak a test természetes gyógyulási folyamatában, mint mi manapság. Az ételük volt az orvosság, függetlenül attól, hogy ezt felismerték vagy sem.

7. Sok időt töltöttek a szabadban
Nagyszüleinknek nem volt választásuk, hogy bent maradnak a lakásban és játszanak a telefonjukkal vagy a számítógépen. A 18. század végén, a 19. század elején a lakosság legnagyobb része a mezőgazdaságban dolgozott. Sokat voltak szabad levegőn, nem kellett edzőtermekbe járniuk, edzette őket az egész napi fizikai munka. A gyerekek pedig minden szabad idejükben a szabadban játszottak, kerékpároztak, hintáztak, fogócskáztak a tiszta levegőn. A városi lakosok is sokat mozogtak. Autót, vagy bérkocsit kevesen engedhettek meg maguknak, ezáltal néhány kilométer a munkahelyig, vagy a piacig meg sem kottyant nekik.

8. Nem rontottak el mindent már az elején! A csecsemők nem tápszereket, hanem anyatejet kaptak, ami minden időben, megfelelő hőfokon állt rendelkezésükre.

Végezetül egy fontos szemléletbeli különbség: a tudást generációról-generációra adták át! Nem a tévében látták, vagy az interneten olvasták. Az idős családtag csakis jót akarta az utána jövő generációknak. Ez sajnos nem mondható el a manipulált média és a fogyasztói társadalom korában.

betöltés...