10 gyerekneveléssel kapcsolatos hiba, amit a szülők rendszerint megbánnak utólag

Bár minden családban más és más nevelési módszert alkalmaznak a szülők, akad valami, ami minden szülőben közös: mégpedig az, hogy vannak dolgok, melyeket utólag visszanézve bizony másképp csináltak volna a gyermekük nevelését illetően. Az alábbi cikkben most a legtipikusabb ilyen utólag megbánt hibákat gyűjtöttük össze.

Nem élvezték a kommunikációt a gyermekükkel.

Egy kisgyermek viszonylag gyorsan nő aprócska kisbabából felnőtt, önellátó személlyé. Azt pedig, hogy a felnőtt éveiben mennyire tartja majd a kapcsolatot a szüleivel nagyban befolyásolja az, hogy a szülők mennyire kommunikáltak vele gyerekkorában. Bár egy gyermek esetlen és olykor egyenesen zagyvaságnak tűnő kérdései gyakran fárasztóak lehetnek egy szülőnek, nem árt szem előtt tartani, hogy nincs lehetőségünk visszaszerezni az elveszett időt, épp ezért ha nem fordítunk elég figyelmet arra, hogy ne csak fizikailag, de mentálisan is közel kerüljünk a gyermekünkhöz, talán sosem lesz lehetőségünk erre a későbbiekben.

Nem ölelték elég gyakran a gyermeküket.

A tudósok bebizonyították, hogy az egészségünk szempontjából (mind erkölcsi mind fizikai értelemben) nélkülözhetetlen az ölelés. Bár nyilvánvalóan nem a tudományos indokok miatt döntünk úgy, hogy megöleljük-e a gyermekünket vagy sem, mégis sok szülő nem fordít kellő figyelmet a gyermeke ölelgetésére. Ennek leggyakoribb oka, hogy a szülők elavultnak vagy épp túlértékeltnek tartják az ölelés jelenségét, pedig rendkívül nagy szerepe van arra nézve, hogy a későbbiekben a gyermek hogyan kötődik majd a szüleihez.

Arról nem is beszélve, hogy a gyermek idővel felnő és egy ponton túl, már nem fogja hagyni, hogy a szülei ölelgessék őt, akkor pedig nagyon bánhatjuk azt, hogy nem tettük ezt meg korábban, amikor még lehetőségünk lett volna rá.

Nem csináltak elég fotót és videót a gyermekükről.

Szó mi szó, a gyermek fizikai vagy mentális fejlődésére nincs hatással, hogy készítünk-e róla képet vagy sem, mégis nagyon bánhatjuk majd a későbbiekben, ha nem készítünk elég fotót a gyermekünk fiatalkoráról.

Egy videóra rögzített tűzijátékot például sosem fogunk olyan izgalommal végignézni utólag, mint ahogy azt a videó rögzítése közben tettük, de a gyermekünk első lépéseiről, a születésnapjáról vagy épp a focimeccséről készült képeket és videókat még jó néhány évtized múlva is könnyes szemekkel nézzük majd végig.

Nem írták le gyermekük első szavait.

Gyermekünk első szavait kétségkívül a legkellemesebb emlékeink között tartjuk számon, ám csak úgy, mint minden más emlékünk, időről-időre ezek is megfakulhatnak. Így a legbiztosabb megoldás, ha papírra vetjük azokat.

Nem játszottak velük elég kreatív játékot.

Senki sem garantálja, hogyha kreatív játékokat játszol a gyermekeddel, akkor biztosan nagy művész vagy zenész válik majd belőle, de az esélyt mindenesetre meghagyja rá. Az ilyen kreatív játékok segítségével ráadásul olyan készségeket fejleszthet gyermekünk, melyre sehogy máshogy nem lenne lehetősége, arról már nem is beszélve, hogy az ilyen játékok által csak még tovább erősödik a közöttünk lévő kapcsolat.

Még a legtapasztaltabb szülők is gyakran megbánják utólag, hogy nem fordítottak kellő időt a gyermekükkel közös kreatív tevékenységekre.

Túl szigorúak voltak.

Egy dolog felhívni a gyermekünk figyelmét arra, ha valamit rosszul csinált, és egy másik dolog, ha nem is az okító rész motivál bennünket, hanem csak az, hogy leszidhassuk gyermekünket az általa elkövetett hibák miatt. Népszerű mítosz, hogy minél magasabb elvárásokat állítunk a gyermekünk elé, annál sikeresebb ember lesz az életben – ám a valóságban ezzel könnyen ellenkező hatást érhetünk el.

Az eltúlzott és rosszul rangsorolt büntetések nem csak a gyermek önbizalmát ronthatják le, de a szülőkkel ápolt kapcsolatára is komoly hatással lehetnek.

Nem vették figyelembe a gyermekük véleményét.

Mindannyian ezerszer hallottuk fiatalkorunkban, hogy „túl fiatal vagy még ahhoz, hogy eldöntsd” vagy azt, hogy „a felnőttek jobban tudják” és így tovább. Az ilyen lenéző hozzáállással azonban komoly károkat okozhatunk a gyermek önbecsülésében, hiszen attól, hogy fiatal, még nem jelenti azt, hogy ne lehetnének jó ötletei, vagy legalábbis ne hallgathatnánk meg azokat. Azok a gyermekek, akik a véleményüket magukba fojtva nőnek fel, gyakran bizonytalan felnőtté válnak.

Engedd, hogy a gyermeked javaslatokat tegyen és megossza veled a véleményét, még akkor is, ha ez esetleg butaság – de fontos, hogy ilyen esetekben is felhívd rá a figyelmét, hogy miért nem helytálló az, amit mondd.

Nem tették elég boldoggá a gyermeküket.

A gyerekkori emlékek életünk legbefolyásosabb emlékei, melyek hosszú évtizedeken át elkísérnek bennünket. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy egy gyermek milyen emlékek között nő fel. A boldog gyermek könnyebben alkalmazkodik majd a felnőtt élethez, könnyebben épít kapcsolatokat és ezáltal nagy valószínűséggel sikeresebb is lesz az életben, mint a folytonos szorongással, szomorú gyerekkorban felnőtt társai.

Természetesen a szülők is szeretnek nosztalgiázni a gyermekekkel közös pillanatokon, így gondoskodjunk róla, hogy a gyermekünknek minél több boldog emléke legyen a családjával.

Túl gyakran követték mások tanácsait.

Amikor az embernek gyermeke lesz, valahogy hirtelen minden környezetében élő személy mindentudó lesz, akik nem győznek elhalmozni bennünket az általuk helyesnek gondolt tanácsaikkal. Ez azonban megtévesztő lehet. Mi vagyunk a gyermek szülei, így a mi felelősségünk eldönteni, hogy mi a jó neki és mi nem, már csak azért is, mert mi ismerjük őket a legjobban. Persze meghallgathatjuk ezeket a tanácsokat, de nem jelenti azt, hogy mindenképpen meg is kell fogadnunk és követni azokat.

Egy másik fontos dolog, hogy sose engedd, hogy idegen emberek megjegyzéseket tegyenek a gyermekedre, ha rosszul viselkedik. Azért, mert néha-néha szeleburdi, ez még nem jelenti azt, hogy a gyermeknek ne lenne jó oldala, aki pedig az első rossz benyomást alapján képes ítéletet hozni egy kisgyermekről, az nem is érdemli meg, hogy komolyabban foglalkozzunk a véleményéről.

Nem voltak a gyermekükkel életük legfontosabb pillanatainál.

Talán nem is gondolnánk, de néhány számunkra jelentéktelennek tűnő dolog bizony igenis fontos tud lenni a gyermekünk számára. Minden embernek (különösen a gyermekeknek) szükségük van valakire, akivel együtt, közösen élhetik meg életük legboldogabb és legemlékezetesebb pillanatait. Ha nem vagyunk ott velük, hogy osztozzunk ezeken a pillanatokon, akkor ne lepődjünk meg, ha a jövőben a gyermekünk is inkább a saját útját próbálja meg járni, és egyre inkább kerülni kezdi a szüleivel történő kapcsolattartást.

Szánjunk tehát elég időt rá, hogy a gyermekünkkel közösen díszítsük fel a karácsonyfát, hogy vele együtt menjünk színházba és a nagymamához, hiszen ezek a közös pillanatok kovácsolnak minket igazán családdá és ezek azok a pillanatok, amiket soha nem lehet majd visszahozni, ha egyszer elmulasztunk.