A tudomány elmagyarázza, hogy miért lehet ártalmas a gyermekeknek a csiklandozás, és kiderült, hogy nem tudunk eleget róla

A gyerekek csiklandozása sokkal inkább káros lehet, mint hasznos. Noha sokan közülünk helytelenítik ezt az állítást, egy tanulmány kimutatja, hogy a válaszadók mindössze 32%-a jelezte, hogy élvezte a csiklandozást, 32% semleges választ adott, 36% pedig azt válaszolta, hogy nem tetszett neki. Mindannyiunkat csiklandoztak időnként gyermekként, ezért feltételezzük, hogy ez normális. De ne feledd, hogy akkoriban az is normális volt, hogy nem használtak biztonsági övet!

A témával kapcsolatban végzett különféle kutatásokat elemezve most elmagyarázzuk, miért kellene kihagyni a csiklandozást, és egy másik módszert találni a szórakozásra – talán jobb ötlet egy vicc megosztása vagy a közös játék.

Csak azért, mert a gyerek kacag, nem azt jelenti, hogy élvezi is a csiklandozást.

A gyerekek, különösen a csiklandósak, nem tudják abbahagyni a nevetést, amikor csiklandozzák őket, még akkor sem, ha abszolút utálják az egészet. Ez a reflexszerű nevetés a szülők számára azt az illúziót adja, hogy a gyermek élvezi, miközben valójában nem. A kaliforniai egyetemen 1997-ben elvégzett tanulmányban a tudósok úgy találták, hogy a csiklandozás nem okozza ugyanazokat a boldog érzéseket, mint amikor egy ember egy viccen nevet. A csiklandozás csak az illúzióját kelti a nevetésnek.

A csiklandozás a dominancia érvényesítésének egyik módja.

A csiklandozott ember elveszíti az önuralmát. Az irányítás megszerzésére irányuló harc megalázó lehet a gyermek számára, és kellemetlen emlékeket hagyhat benne egész életére. Amikor a felnőttek csiklandozzák a gyerekeket, akkor többnyire mókázni akarnak, de ez nem jelenti azt, hogy az eredmény nem lesz káros.

Dr. Richard Alexander, a Michigan-i Egyetem evolúciós biológus professzora szerint a csiklandozás lehet a dominancia egy formája, és az ezt követő nevetés egy evolúciós formája az engedelmesség kifejezésének.

A csiklandozást régen az emberek kínzására használták.

A csiklandozás sokáig használták a kínzás egyik módjaként. A kínai Han-dinasztia idején a csiklandozás a nemesség kínzásának egyik módja volt, mivel nem hagyott nyomot, és az áldozat viszonylag könnyen és gyorsan felépült. Japánban is népszerű volt, ahol külön kifejezést használtak rá: kusuguri-zeme, ami „könyörtelen csiklandozást” jelent.

Vernon R. Wiehe (a Kentucky Egyetemen) 150 felnőttet vizsgált meg, akiket gyermekkoruk során testvéreik bántalmaztak. A vizsgálati alanyok közül sokan a csiklandozást fizikai bántalmazás egyik típusának jelentették. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a csiklandozás szélsőséges élettani reakciókat válthat ki az áldozatokban, például hányást és eszméletvesztést a légzésre való képtelenség miatt.

Lehet, hogy a gyermek nem tudja elmondani, hogy hagyd abba.

A csiklandozás olyan kontrollálatlan nevetést okozhat, amelyet nehéz abbahagyni. A folyamatos csiklandozás okozta nevetés elérheti azt a pontot, ahol a csiklandozott ember már nem képes megfelelően lélegezni, és azt sem tudja elmondani, hogy bajban van. Valami, ami „szórakozásnak” indult, súlyos egészségügyi szövődményeket okozhat. Sokkal jobb dolgokkal is eltölthetjük együtt az időt, mint a csiklandozással.

A csiklandozás egész életen át tartó bizalmi problémákat okozhat.

Dr. Alexander szerint, ha valakit akarata ellen csiklandoznak, valójában „nagy mentális fájdalmat okozhat”. Ez a fájdalom néha egész életen át tarthat.

Patty Wipfler, nevelési szakértő, valamint a Kéz a kézben szervezet alapítója és igazgatója azt mondja, hogy tapasztalatai szerint a gyermekkori csiklandozás a felnőtteknél gyakori oka az érzelmi problémáknak. Azt írja: „Sok évig hallgattam, amikor a felnőttek gyermekkoruk érzelmi kihívásairól beszéltek, és a csiklandozás újra és újra felbukkant, mint fájdalmas tapasztalat.” Azt mondja, hogy a trauma olyan helyzetet eredményezhet, amelyben az érintett emberek nem tudnak lazítani, amikor mások közvetlen közelében vannak, bizonytalannak érzik magukat, még akkor is, amikor egy megbízható partner közelében alszanak, és a párjuktól kapott intim érintésekkel kapcsolatosan is nagyon résen vannak.

Van jobb módja is, hogy azt mondd a babádnak „szeretlek”.

A szülők általában azt gondolják, hogy tudják, mi a jó gyermeküknek, és tapasztalataik alapján úgy érzik, hogy a csiklandozás normális. Mivel azonban a csiklandozásnak különféle buktatói vannak, és tudjuk, hogy jobb kötődési módok is vannak, jobb, ha elkerüljük a csiklandozást. És ha valamilyen oknál fogva mégis csiklandozni szeretnél, tanácsos engedélyt kérni a gyermektől.

Mit gondolsz a csiklandozásról? Gyerekként élvezted? Írd meg kommentben. És ha tetszett az elemzésünk, oszd meg más szülőkkel is.