Máshogy fogsz a hajléktalanokra tekinteni, miután elolvastad ennek a hajléktalan férfinak a mondandóit
A televízió sokakat megtéveszt: a hajléktalanokat veszélyes embereknek állíthatja be, annak ellenére, hogy ez messze áll a valóságtól. Bemutatjuk Nektek Mark-ot, aki évtizedek óta él az utcákon. A saját tapasztalatairól mesél, ezzel próbálja eloszlatni a hajléktalanokról kialakult negatív képet, valamint rámutatni arra, hogy nem mind egyformák.
Az, hogy valaki hajléktalan nem feltétlenül jelenti azt, hogy az utcákon él. Húsz évig voltam hajléktalan és ez idő alatt rengeteg helyen megfordultam. Tengerparton, parkokban, aluljárókban. Ha valaki erre a sorsra jut, akkor az első és legfontosabb dolog az, hogy találjon egy megfelelő helyet, ahol alhat. Nem árt ha kreatív az ember. Hónapokig laktam nyilvános mosdókban, repülőtéren, autóban és elhagyott erdei viskóban. Legrosszabb szituációm egy vontató pótkocsijában volt. Véletlenül bezártak napokra. Éheztem és szomjaztam. Majdnem belehaltam.
Attól, hogy valaki hajléktalan még lehet iskolázott személy. Sokan azt hiszik, hogy az ilyen számkivetett emberek mind azért kerültek erre a sorsra, mert nem tanultak, pedig ez nagyon messze áll az igazságtól. Meglepő módon rengeteg köztük az okos, művelt ember. Ha jól belegondolunk ahhoz, hogy valaki túlélje az utcákon… bizony okosnak és talpraesettnek kell lenni.
Megannyi oka lehet annak, hogy az ember erre a sorsra jut. És nem feltétlenül kell arra gondolni, hogy ők a káros szenvedélyek, vagy a törvénysértések miatt jutottak ide. Sokszor a rossz döntések és a pech, ami ide vezetett.
Nem minden hajléktalan munkanélküli. Az élet drága, a fizetések pedig alacsonyak. Ennek a velejárója az, hogy vannak olyanok, akik dolgoznak, de nem tudnak fenntartani egy lakást. Engem legtöbbször azért nem alkalmaztak, mert túlképzett voltam. Mondjuk egészen 1991-ig még ittam és egyéb dolgokat is csináltam, de ezeket sikerült leküzdenem. Ettől függetlenül ugyanúgy az utcán ragadtam.
Vannak, akik azért hajléktalanok, mert így döntöttek. Engem a szüleim elzavartak otthonról és én döntöttem úgy, hogy inkább az utcát választom. Egyébként is rettentő vallásos vagyok és mivel Jézus is hajléktalan volt, gondoltam ennek így kell lennie. Így valahogy igazán szabadnak éreztem magam.
Nem bántunk senkit. Hollywood mindenféle rossznak állít be minket, pedig ez nem igaz! Nekünk ételre és egy kis hajlékra van szükségünk, ahol meghúzódhatunk éjszaka. Sőt! Rengeteg rossz ember van, akiknek az a szórakozás, ha hajléktalanokat bánthat.
Van egy “törvényünk”. Nekünk számkivetetteknek segítenünk kell egymást. Cserélgetünk dolgokat, tanítjuk egymást. Mindezt a túlélésért. Én jelenleg egy könyvön dolgozom, ami hajléktalanoknak szólt. Egy könyv, amiben tippek és trükkök vannak a túléléshez. Nagyon kell figyelni, ugyanis egy apró hiba is komoly bajba keverhet. Főleg a betegségekkel kell vigyázni. Ezeknek mi sokkal intenzívebben ki vagyunk téve és ha nincs elegendő pénzed, vagy hely, ahol kikúráld magad, véged! A csillagos ég alatt aludni – főleg télen – kemény dolog.
Rengeteg ismerősöm halt meg ilyen okok miatt. Egy apró vágás, egy törött csont egy kis láz és már ott is állsz a vég küszöbén. A kórházak nem mindig látnak szívesen. Néha segítenek, de gyakran félmunkát végeznek, amivel nem vagy ki a bajból.
A fogproblémák a legrosszabbak. Egy hajléktalannak nem könnyű ápoltan és egészségesen tartani a fogait. A fogorvosi kezelések pedig rettentő sokba kerülnek és mondanom sem kell egyáltalán nem látnak szívesen minket a puccos rendelőikben. Egy fájó foggal élni az utcán, na az nagyon kemény!
Hajléktalannak tűnni sokkal rosszabb, mint annak lenni. Sok ember van, akinek van háza, kocsija, de mégis úgy néz ki, mint egy közülünk. Az ilyen embereket sosem értettem meg. Miért nem adnak magukra, ha van lehetőségük?!
A hajléktalanság nem egy életre szól. Az biztos, hogy ha egyszer bekerültél a “forgásba” nagyon nehéz kitörni onnan. De még ha sikerül is, folyamatosan benned a félsz, hogy bármikor visszakerülhetsz.
A lényeg, hogy nem szabad minket lenézni. Egyáltalán nem biztos az, hogy megérdemeltük a sorsunkat. Aki teheti, az támogassa a hajléktalanokat. Főleg a természeti katasztrófák idején vagyunk rendkívül kiszolgáltatottak. Az ő élete egyébként is részben egy katasztrófa. De a segítség mindig jól esik, és szükségünk is van rá!
Mit gondoltok erről? Írjátok meg kommentben a véleményeteket!
