1935 március 8-án halt meg Hachiko, a leghűségesebb kutya, aki csaknem tíz éven keresztül várta gazdáját

A hűséges kutya csaknem egy évtizedig, minden este várta a munkából hazatérő gazdáját. Gazdája elhunyt, de Hachiko annyira hozzászokott az örömteli találkozáshoz, hogy még gazdája halála után is, kilenc és fél évig minden este a megszokott helyen várta őt.

A legendássá vált japán akita 1935. március 8-án végleg lehunyta szemét.

A kis Hachiko 1923 novemberében született Odate városában, Japánban. Gazdája Hidesaburo Ueno, a Tokiói Egyetem professzora lett, aki két hónaposan vette magához az akita kiskutyát.

Négylábú kedvence minden reggel elkísérte őt a vonathoz, délután pedig ugyanott, kitörő örömmel fogadta őt. Egészen 1927-ig, amikor sajnos már hiába várta haza szeretett gazdáját. A professzor egy előadás közben szívrohamot kapott és meghalt. Hachiko ezt követően még kilenc évig járt reggel és délután is az állomásra. 1935 márciusában holtan találták őt pontosan ott, ahol annyi éven keresztül, türelmesen várakozott.

Fagyos telek és forró nyarak váltották egymást, valamint a professzor özvegye is elhagyta a várost, de Hachiko mindennap kiment az állomásra és bánatosan kullogott haza.

A kutyust több család is magához vette, de ő mindig megszökött és visszatért régi otthonához, hisz reménykedett abban, hogy egy napon újra találkozhat majd imádott gazdájával. Mivel nem találta otthon, az állomásra ment, ahova számtalan alkalommal elkísérte őt. Hachiko soha nem adta fel, hogy Dr. Ueno egyszer majd hazatér.

A helyiek kedvelték az egyre soványodó és gyenge négylábút. A hűséges kutya kitartó várakozása mindenkit meghatott. Az állomáson dolgozók viselték gondját. Enni és inni adtak neki, illetve nyugvóhelyet biztosítottak számára.

Dr. Ueno egy régi tanítványa, aki az akita kutyák szakértője volt, felismerte Hachikót az állomáson. Kikuzaboro Kobayashi nem sokkal később közzétette a Japánban élő akitaállomány nagyságát is. Kutatásai bizonyították, hogy mindössze harminc fajtatiszta akita maradt, beleértve Hachikót is. Kobayashi gyakran látogatta a kutyát és rengeteg cikket publikált elképesztő hűségéről. 1932-ben neki köszönhetően mindenki tudomást szerzett Hachikó történetéről, aki így igazi nemzeti kinccsé vált.

Két évvel később, 1934-ben az állomáson bronzszobrot is állítottak a tiszteletére, amelynek leleplezésén maga Hachiko is jelen volt.

Hachiko majd egy évtizedig várt szeretett gazdájára, Dr. Uenora, amikor kilenc hosszú év után ő is megpihent.

Hachiko 1935-ben, tizenkét éves korában halt meg, ugyanis elhatalmasodott rajta a rák és a kezeletlen férgesség. Március 8-án holtan találtak rá Shibuya egyik utcáján. A kutya tetemét kipreparálták és Tokióban a Nemzeti Tudományi Múzeumban állították ki, az Uenóról elnevezett parkban.