20 dolog a Titanic-ról, amit senki nem tudott idáig

A Titanic luxushajó elsüllyedése az egyik legnagyobb katasztrófa a történelemben, amely több mint 1500 ember életét követelte. A jéghegynek ütköző hajó tragikus történetét meg is filmesítették, igaz, romantikus szálakkal vetítve. Máig rejteget titkokat a hajó, azonban egy valami biztos, hogy még mindig kevés az az információ, amit tudunk róla.

• Alig 3 óra kellett a teljes hajó elsüllyedéséhez, annak ellenére, hogy elsüllyeszthetetlen hajóként emlegették akkoriban.

• A hajó első és utolsó útjára 1912. április 12-én indult, Southampton kikötőjéből.
• Az első osztályú jegy 4700 dollárba került, míg a harmadosztályra 35 dollárért lehetett jegyet váltani.
• A tragikus sorsú hajóról James Cameron forgatott filmet, ami rengeteg díjat zsebelt be.
• Addig senki nem is hívta elsüllyesztethetetlen hajónak, amíg a tragédia meg nem történt.
• Az utolsó pillanatokig zenélő zenekar története a valóságon alapult, ugyanis a végsőkig a fedélzeten zenéltek. Némely feltevés szerint így próbálták az utasokban csökkenteni a félelmet, de tény, hogy a zenekar hét tagja is odaveszett.

• Normál esetben egy kapitány nem hagyhatja el a hajót addig, amíg az összes utas biztonságban meg nem menekült. Edward John Smith kapitány utolsó óráiról vajmi keveset tudunk, de tény, hogy a hajót a biztos pusztulásba hajtotta bele, mivel figyelmen kívül hagyta jégveszélyre utaló jelzést, és teljes sebességgel hajtott neki a jéghegynek. Pontosan tudta, mennyi mentőcsónak áll rendelkezésre, mégis nagyon sokat félig üres engedett le. A kapitánnyal kapcsolatban eléggé ambivalens érzések vannak: van, aki szerint egy hős volt, és a jeges vízben egy gyermekkel a karjában halt hősi halált, míg mások szerint ő hibás a katasztrófáért.

• Mások szerint Joseph Bruce Ismay, a White Star Line hajótársaság igazgatója, aki megálmodta a hajót, volt a hibás, mivel nem szerelte fel elég mentőcsónakkal, és ő hajtotta Smith kapitányt, hogy még idő előtt New York-ba érjenek. Arról mindegyik film, dokumentumfilm beszámol, hogy a nőket és gyermekeket beelőzve ült az első mentőcsónakba, azonban egy 1912-es brit jelentés szerint Ismay jó pár nőnek és gyermeknek segített, mielőtt beült volna a csónakba.

• Az egyik legszomorúbb történet, miszerint a harmadosztályon utazó emberek próbálni menekülnek, de őket elzárták egy ajtóval a menekülés lehetőségétől. Tény, hogy ezekkel a kapukkal választották a el a bevándorlókat, hogy ne találkozhassanak a gazdagabb réteggel, mivel féltek attól, hogy bármivel megfertőzhetik őket. Másrészt akkortájt az emigránsokat el kellett különíteni. A harmadosztályon zömében kínaiak, örmények, olaszok, oroszok utaztak, akik új életet akartak kezdeni egy másik kontinensen. Egy akkori beszámoló szerint ezeket a kapukat később megnyitották, így teljes mértékben nem igaz az állítás, azonban mire lehetőségük volt menekülni, arra a legtöbb csónak már kifutott.

• Az ütközés előtti napokra be volt tervezve egy mentőcsónak-gyakorlat, de azt ismeretlen okok miatt lefújták.
• A majdnem 1000 fős személyzetben 23 nő volt, közülük 20 meg is menekült.
• A 4 kéményből csak 3 üzemelt, a szimmetria volt csak a 4. megépítve.
• A katasztrófát egyetlen mérnök sem élte túl, mivel az utolsó percig azon dolgoztak, hogy a hajónak legyen áramellátása.

• A hajó a vízben lévő baktériumok miatt 20 éven belül eltűnhet az óceán mélyéről.
• A fedélzeten 126 gyermek tartózkodott, de nagyjából csak a felük élte túl. Köztük volt egy francia ikerpár is, akiket apjuk vitt magukkal, az anyjuk tudta nélkül. A mentőhajóba szállva megmenekültek, de nem tudták saját nevüket. A szerencsén múlt, hogy édesanyjuk az egyik újságba látva a képüket, felismerte őket.

• A becsapódást a lenti szinteken lehetett igazán érezni, ezért is vonakodtak az első osztályon utazók a meneküléstől kezdetben.
• Daniel Buckley nőnek álcázta magát, hogy megmentse magát és felszálljon a mentőcsónakra, és sikerült is megmenekülnie.
• Charles Joughan volt az egyetlen ember, aki életben maradt a jeges vízben, mivel annyi whiskey-t ivott, hogy nem érezte a víz hidegségét.

• A jégheggyel való ütközés húsz perccel éjfél előtt történt (a Titanic ideje szerint) az északi szélesség 41° 46′ és nyugati hosszúság 50° 14′ fokánál.
• Bár a Titanicot elegendő számú szivattyúval szerelték fel, azok nem voltak elég erősek ahhoz, hogy a lyukakon beömlő víztömeggel felvegyék a versenyt.