Egy hely, ahol az egész város egyetlen épületben él – Nincs még egy ilyen a bolygón

Whittier városa Alaszkában található, amit gyönyörű hegyek és egy öböl határol. Elég szélsőséges időjárás uralkodik itt ugyanis éves szinten 5024 mm eső esik és 100 km/h-ás széllökések fordulnak elő, ami komoly hullámokat tud előidézni. Ezen a területen egy picinyke város található, melynek népessége összesen 214 fő. A legérdekesebb, hogy ezek az emberek egytől-egyig egyetlen épületen belül élik életüket. Nehéz elképzelni igaz? Nem csodáljuk. Mostani posztunkat azért hoztuk létre, hogy bemutassuk nektek ezt a csodaszép városkát.

A városka John Greenleaf Whittier költő után kapta a nevét 1915-ben. Amikor a világon tombolt az aranyláz rengeteg amerikai és orosz kutató tartózkodott itt, s a város innovációs fejlődésében a hadseregnek fontos szerepe volt.

Meglátták ennek a helynek ez előnyeit ezért nem is volt kérdés, hogy a II. világháború alatt katonai kikötő lesz-e belőle. Mivel elég elszeparált helyen van, ezért a katonaság alagutakat kezdett kiépíteni, hogy gyorsabban el lehessen jutni a legközelebbi városkába. 1943-ra már komplett autó és vasúti út segítségével tudtak az ottani emberek i-be mászkálni. A katonaság a 60-as évek végéig használta saját célra a várost.

Csupán két épület volt ezen a helyen egészen az 50-es évekig, mely közül az egyik egy katonáknak fenntartott bunker volt a másik pedig egy úgynevezett Begich-tornyok. Utóbbit még mindig használják. A két épület mellé további 8-at felhúztak a katonai komplexum részeként.

A város nagy károkat szenvedett el egy szökőár miatt, amit egy 9,2-es erősségű földrengés váltott ki. A város nem tudta felvenni a versenyt a 13 méter magasra törő hullámokkal, ezért szinte teljesen elpusztult. A felbecsült károk összege nagyjából 3,2 milliárd forintnak megfelelő dollár volt az emberáldozatokról nem beszélve. A természeti csapásban összesen 13 ember hunyt el.

1957 volt a felemelkedés korszaka, ugyanis ekkor kezdték rendbe hozni a várost. Felhúztak egy 14 emeletből álló lakóházat, amit William Walter Hodge, a mérnöki ezred parancsnoka után neveztek el. Később átkeresztelték Begich-tornyokra, Nick Begich után, aki egy szörnyű repülőgép baleset következtében vesztette életét.

A lakóházban összesen 3 lépcsőház van, melynek minden egyes szeglete ugyanolyan.

Bizony itt ugrik be a kérdés, hogyha egyetlen épület az egész, akkor miért a Begich-tornyok nevet kapta. Nos a válasz sokkal egyszerűbb mint gondolnád. Ha az északi oldalán állsz, akkor látod, hogy a tetején kettő kiálló rész van, melyek tornyokra hajaznak.

A festék már egy kicsit megfakult az épületen ami nem csoda, hisz nem most lett felújítva. Amikor még a katonaság birtokában volt, akkor központi fűtéssel melegítették fel az épületet, de amint elmentek, minden lépcsőháznak egyénileg kellett megoldania a fűtést.

2015 előtt kettő kazán biztosította a meleget a lakóknak, ám utána az egyik elromlott és már csak arra az egyre lehetett számítani. A lakók tudták, hogy idő kérdése és az a kazán is beadja a kulcsot ezért kapcsolatok kiépítése révén sikerült annyi pénzt összeszedniük, amiből finanszírozni tudtak egy fűtőrendszer kiépítést.

A városban nagyjából 200 ember él és az oda született gyermekek egy speciális alagúton át tudnak eljutni az iskolába. A suli mellett akad itt templom, posta, mosókonyha, városház, kórház, és egy kisebb méretű szálloda is. A városnak összesen kettő darab játszótere van, az egyik fedett a másik szabadtéri. Utóbbit csak jó időben, tavasszal és nyáron lehet igénybe venni.

A katonák által kiépített alagút rendszert átalakították és egy olyan folyosót csináltak, mely összeköti a lakóépületet asz iskolával. Így biztos, hogy a gyerekeknek nem esik bántódásuk.

A 200 lakásból csak 100-ban laknak, ugyanis a többi ingatlan tulajdonosa vagy elhunyt vagy elköltözött, hogy közelebb legyen a városhoz. Annak ellenére, hogy elég fejletlen helyről beszélünk egyetlen lakás ára nagyjából 162 millió forintba kerül.

Az ott élők négy eszközön keresztül hagyhatják el a várost, ami nem más, mint a vonat, hajó, repülő vagy az autó. Feljebb említettük, hogy a katonák autó és vasúti utakat építettek ki, hogy könnyebben bejárhassanak a városba. Nos, a lakók ugyanezeket az alagutakat használják. Viszont azért, hogy használhassák eme utakat pénzt kell fizetniük, melynek összege 4 és 5 ezer forint között mozog. Természetesen van lehetőség éves “bérlet” megvásárlására is, annak ára majdnem 163 ezer forint.

Mivel csak egyetlen sáv érhető el, ezért korlátozni kellett a be és kimenő forgalmat. Az út menetiránya 15 percenként változik, ami azt jelenti, hogy 15 percig azok mehetnek, akik el akarják hagyni Whittiert és 15 percig azok, akik oda akarnak menni. Mivel az alagutat le lehet zárni a forgalom elől, ezért aki 22:30-ig nem ér vissza az kénytelen máshol éjszakázni.

Az alagút lehetővé teszi, hogy más városokkal tudják tartani a kapcsolatot. Mivel egy kikötővárosról beszélünk, ezért az emberek nagy része halászattal foglalkozott, de amióta felépült a kis szálloda, azóta a turizmus is fontos szerepet játszik.

A kikötőt és a lakóépületet a vasút választja el, ami alatt speckó alagutakon át lehet ki-be járni. A katonaság idején ennél sokkal több alagúttal rendelkezett, de mivel azok katonai bázisokhoz vezettek kénytelenek voltak beomlasztani.

Elhoztunk még pluszba nektek egy videót, amiben elmesélik, hogyan élnek ebben a 14 emeletes lakóépületben. (Angol tudás előny)

Ti tudnátok így élni?