“A tiltott gyümölcs a legédesebb” – Szeretők vallomásai nős férfiakkal való viszonyaikról

Egy házasság félresiklásának rengeteg oka lehet, de a legismertebb mind közül a szerető. De valóban az ő hibája mindez? Cikkünkben olyan nők mesélnek a dologról, akik már voltak a harmadik fél szerepében. Őszinte vallomások a másik oldalról.

Szofi, 25 éves

“Számomra nem minden fekete-fehér az életben, így a szeretői viszony sem. Még nem voltam a megcsalt feleség szerepében, ezért viszonylag könnyű nyilatkozni, de azt tudom, hogy vannak emberek, akiket egymásnak teremtett a sors, ezt pedig egy házasság sem képes megakadályozni.

Van úgy, hogy rossz az időzítés és a két fél pont akkor találkozik, amikor az egyikük már kimondta azt a bizonyos boldogító igent valaki másnak. Azonban mindenki a boldogságot keresi az életben, így az is előfordul, hogy a házasság alatt talál rá bizonyos emberekre.

Tudom, mert velünk is így történt.”

Noémi, 26 éves

“Én egy nálam csupán egy évvel idősebb fiúba botlottam bele, akinek már volt egy két éve tartó párkapcsolata. Már régóta tetszettünk egymásnak – és mint tudjuk, a tiltott gyümölcs a legédesebb –, mindketten pontosan tudtuk, hogy egyszer úgyis lesz köztünk valami.

Ez végül be is következett. Úgy tudom, hogy a párkapcsolatában már régóta boldogtalan volt, kettőnk közül pedig mindig ő volt a kezdeményező fél. Mindez az én hibám lenne? Vagy a nőé, aki már a felesége? Aki úgy próbálta megmenteni a kapcsolatukat, hogy a fiú akarata ellenére terhes lett és esküvőt szervezett?

Belekényszerítette őt egy olyan kapcsolatba, amit már nem akar, szerintem ez a legnagyobb hiba, amit egy nő elkövethet. Hiszen, ő ma már egy jó apa, azonban nem jó férj. Már külön is költöztek és ő továbbra is vadászik… Igaz, hogy most már nem rám.”

Dóra, 36 éves

“Több éve vagyok együtt egy nős férfival, akivel korábban már éltem párkapcsolatban.

Ő szeretett volna gyereket, én viszont nem. Szakítottunk, neki családja lett, én pedig élveztem tovább a szabadságomat és az életet. Pár év múlva azonban újra találkoztunk és összejöttünk, így szeretőkként folytattuk tovább a viszonyunkat.

Neki megvan, amit mindig is akart, a család. Nekem pedig az, amit mindig is akartam, a szabadságom. Ez így tökéletes mindkettőnknek.

Moziba, színházba, kirándulni és hosszú hétvégézni járunk, tehát, mindketten csak a jót kapjuk egymásból. Nekem ennyi éppen elég.”

Evelin, 23 éves

“Egy nős férfi? Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is belekeveredek egy ilyen bonyolult kapcsolatba. Hetekig hadakoztam az érzelmeimmel, hogy ne bonyolódjunk bele ebbe a dologba, mert erkölcsileg sehogy sem tudtam megemészteni magamban.

Aztán volt egy pont, ahol az érzelmeink átvették az irányítást, ebben pedig az a bizonyos gyűrű sem tudott megakadályozni. Életem legszebb hónapjai voltak, de rájöttem, hogy egy ilyen viszonynak nincs jövője, hiszen hosszú távon mindketten csak sérülni fogunk benne. Viszont ebben az időben boldogabb voltam, mint valaha, illetve rengeteg tapasztalatot szereztem… Talán ekkor váltam igazi nővé.

Milyen lehetett a feleségnek? Ma már nem érdekel. Azt gondolom, hogy kettőjük hibája volt az, hogy én egyáltalán képbe kerülhettem. A probléma nem én voltam, hanem teljesen más, amiről azt hitték, jobb, ha nem beszélnek.”

Anna, 30 éves

Én jelenleg is szerető vagyok. Tudom, hogy csak második lehetek, ugyanis egyáltalán nem valószínű, hogy valaha is elhagyja a feleségét értem, de ez nem érdekel. Az én szerepem ennél sokkal kifizetődőbb. Én vagyok az, akivel megosztja a problémáit, én vagyok a megértő nő az életében. Figyelek rá ahelyett, hogy veszekednék vele, mert a zokniját nem tette a szennyesbe vagy nem vitte ki a szemetet. Kielégítem a vágyait, hiszen soha nem tagadom meg az intimitást.

Ha hozzám jön, akkor tudja, hogy nyugalom, odaadás, finom parfüm és selyem fehérnemű várja. Én vagyok az a nő, aki megtestesíti mindazt, amire szüksége van érzelmileg és testileg egyaránt. Nem vagyok a gyerekei anyja, de szerelmes belém. Durva? Lehet. Ám a feleségek mindig elfelejtik, hogyan maradjanak igazi, kívánatos nők a házasságban hosszú távon. Véleményem szerint ez nem az én hibám.”