A kutatók kiderítették, hogy melyik ütemterv hatékony nyolc óra munka esetén. Íme az eredmények.
A 20. század elején vezették be a nyolc órás munkanapot. Ez egy új áttörést jelentett az emberek számára, mert előtte minden idejüket a munkának szentelték. Persze azóta már többször próbáltak megváltoztatni, hogy hogyan lenne a legjobb az emberek és a munkáltatók számára, de mindig visszaálltak a nyolc órás munkanapra. A tudósok azonban most rájöttek arra, hogy lehet a leghatékonyabban dolgozni a munkahelyeken, hogyan lehet energiát spórolni és jobban odafigyelni a kiosztott feladatokra.
A módszer lényege
Egy tanulmány keretein belül kiderült, hogy azok az alkalmazottak dolgoznak a leghatékonyabban, akik 52 percet töltöttek feladataik elvégzésével majd 17 perc pihenőt tartottak, ezek után pedig újfent munkába álltak.
A tanulmány alapján eme napirend lenne a legoptimálisabb ahhoz, hogy mindenki hatékonyan tudja végezni a feladatait:
Összesen 52 perc munka,
17 percig tartó pihenő,
a feladatok elvégzése alatt nem szabad zavarni a dolgozót,
a pihenőidőben jobb nem a számítógépen tevékenykedni.
A fent feltüntetett szabályokat önkénteseken próbálták ki, név szerint Anastasian, Valerian és Bellan. Arra kérték őket, hogy tartsák be a fenti ütemtervet egész álló nap, majd meséljenek miket tapasztaltak ezen a napon.
Első önkéntes: Anastasia
Így dolgozott a kísérlete előtt:
Általában 9–10:00-tól 18–19:00-ig dolgozom, 40–50 percig ebédelek. Ha valamit határidőre kell csinálnom, akkor 25 percet dolgozom megállás nélkül, majd 5 perc szünetet tartok, ezután 4×25 percet dolgozom, majd 15 perc ebédszünetet tartok.
A munkanap végére sajnos érezhető a fáradtság, ezért megpróbálom a legfontosabb dolgokat reggel vagy ebéd közben elintézni. 16–17:00 után már nehezebb a feladatokra koncentrálni.
Leginkább otthonról dolgozom, de ha nincs túl sok feladat, akkor beülök egy kávézóba és ott végzem el a feladatokat.
Kísérlet közben:
Ez az új ütemezés egyszerű volt és érezhető volt a pozitív hatása. Az volt benne a legjobb, hogy jobban be tudtam osztani az időmet. A 17 perces szünetem alatt több mindent is meg tudtam tenni, például ettem, elmosogattam, vagy egy kicsit átmozgattam a testrészeimet. Ez segített, hogy frissebben üljek le újra dolgozni. A hosszú ebédszünetnek búcsút intettem, mert ez sokkal jobb, mint, amit ahogy csináltam.
Estére marad annyi energia, hogy egy kicsit kikapcsoljon az ember, sétáljon vagy vásároljon.
Nem mondom, hogy a termelékenység nőtt, mert ugyanannyi munkát végeztem el, de sikerült sokkal jobban koncentrálnom a feladatokra, mint előtte. A munkanap végén az energiaszintem nem esett le, hanem mindvégig egy szinten volt. Korábban már 17 órakor úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger, de most nem éreztem magam túlterheltnek.
Második önkéntes: Valeria
Így dolgozott a kísérlete előtt:
Általában 8 és 13 óra között megállás nélkül dolgozom, majd ebédszünetet tartok, ami egy-másfél órát vesz igénybe. 15:00-17:30–ig újra nekilátok a munkának, majd egy fél órás szünetet tartok és 18:00-kor újra belevetem magam a feladatokba. A nap második felében már érzem, hogy csökkent az energiaszintem és nehezebben megy a koncentrálás. A munkanap végén már olyan vagyok, mint a mosogatórongy és semmi másra nem vágyom csak az ágyamra.
Reggel általában több időm van, de ebéd után a feladatok befejezetlenek maradnak, mert már nem tudok rájuk úgy figyelni, ezért mindent elhalasztok másnapra.
Kísérlet közben:
Könnyű volt rászokni az 52 perc munkára és 17 perc pihenőre, sőt egy applikációt is letöltöttem hozzá, ami mindig jelez, ha eljött az idő. Nagyon kényelmes volt ilyen tempóban dolgozni, nem terheltem túl magam a feladatokkal.
A hatékonyság nőtt, több munkát tudtam vállalni, sőt jobban tudtam összpontosítani a feladatokra. A szünetek alatt könyvet olvastam, teát ittam, edényeket mostam el, vagy a házi állatommal játszottam.
A nap végén nem éreztem úgy magam, mint aki teljesen lemerült. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy határidős feladatok alkalmával ez az ütem lelassítja a munkafolyamatot.
Harmadik önkéntes: Bella
Így dolgozott a kísérlete előtt:
Télen 8:00-17:00-ig dolgozom, nyáron viszont 7:00-16:00-ig. Heti 5 munkanapot dolgozom 2 nap pihenővel. A nap folyamán megengedhetek magamnak egy kis szünetet, az ebédszünetem viszont nem több egy óránál.
Kísérlet közben:
Megpróbáltam az “57 perc munka, 17 perc pihenő” rendszer szerint dolgozni, de rájöttem, hogy nálam ez egyáltalán nem működik jól. A termelékenységem sajnos csökkent és mindennap pontosan addig kellett maradnom, ameddig be nem fejeztem a munkát.
A kísérlet eredményei
Anastasia: “Megpróbálom továbbra is betartani ezt a rendszert, kivéve akkor ha határidős munkám van.”
Valeria: „Úgy gondolom továbbra is be fogom tartani ezt az ütemtervet, de amikor szorít a határidő, akkor maximálisan csak a munkámra fogok koncentrálni, ezért akkor úgy fogok dolgozni, ahogy a kísérlet előtt tettem.”
Bella: „Ez a módszer sajnos nekem nem felelt meg. Habár rájöttem, hogy a pihenés nagyon fontos és mostantól 3×20 perces mini-szünetre osztom a napomat. Viszont pozitívum, hogy volt időm végre normálisan enni, eddig csak a számítógép mögött kaptam be pár falatot.”
Te kipróbálnád ezt az ütemtervet?
