11 súlyos hiba, amit szinte mindenki elkövet felnőtt korára
Amikor gyerekek vagyunk, nem igazán törődünk a problémákka, mivel azokat szüleink megoldják helyettünk. Aztán, ahogy cseperedik az ember, egyre több olyan dologgal találkozik, amivel addig még soha. Ezek a problémák,kihívások mindennaposak, amiket tudni kell megoldani, vagy egyszerűen nem foglalkozni velük, és kicsit boldogabb életet tudunk magunknak biztosítani. A legfontosabb, hogy ne akarjunk mindenkinek megfelelni, hisz egyrészt nem lehet, másrészt, így kiegyensúlyozottabbak leszünk.
1.
A legtöbbször elkövetjük azt a hibát, hogy feláldozzuk magunkat a másikért. Ez általában feszültséget szül és viták sorozatát. Ilyenkor a másik fél joggal szokta feltenni a kérdést, hogy erre ki kért meg minket. Az ember hajlamos magát áldozatként kezelni az ilyen szituációkban. A legjobb, ha tényleg belátjuk, hogy nem kell mindent egymagunknak megcsinálni.
2.
Hajlamosak vagyunk túlteljesíteni a munkában, hogy kivívjuk főnökeink dícséretét. De vajon érdemes? Nemcsak az egészségünk mehet rá,de kivívhatjuk kollégáink ellenszenvét is. A másik negatív része ennek, ha látja a főnök, hogy egyre többet és többet bevállalunk, a végén már az lesz az elvárt szint. Gondoljunk csak bele, a kávét szürcsölgető kolléga is ugyanannyit keres, mégsem szakad meg…
3.
Nem kell mindenkinek kockás hassal rendelkezni, de muszáj önmagunkra odafigyelni. Bár mindenhol azt hangoztatják, a külső nem számít, ez tévedés. Az ápolt, rendezett megjelenésért még senki nem emelte fel a szavát. Fogadjuk el önmagunkat persze, de fontos odafigyelnünk az egészséges testkép kialakítására.
4.
Lehetsz bármilyen okos,bármilyen intelligens, ha egyébként egy határozatlan,kishitű ember vagy. Egy állásinterjú erre a legalkalmasabb példa. Az ember az élete során részt vesz pár interjún, és még mindig a “borítója alapján ítélik meg a könyvet”. Fontos, hogy határozottságot, magabiztosságot tükrözzünk, hogy a leendő munkaadónk érezze: igen, megtaláltuk, akit kerestünk! Ha ez nem megy, érdemes egy tükör előtt gyakorolni!
5.
Senkinek nem célja, hogy olyan emberrel dolgozzon együtt, akinek a magánéleti problémái a munkavégzésében is meglátszik. Sajnos, muszáj ezt az otthon bezárt ajtó mögött hagyni, és csak arra koncentrálni – mégha bármilyen nehéz is – , amivel foglalkozunk. Kérdezzünk meg csak egy édesanyát, akinek számtalanfelé kell figyelni, mégis el tudja végezni a rá bízott feladatot.
6.
Be kell látni, hogy hiába kiváló példák a szülők,bizony ők is hibáznak, és nem minden úgy van, ahogy mondják. Ezt nemcsak nekünk nehéz belátni, de sokszor a szüleinknek is, hogy ők is csak egy hétköznapi emberek, és hiába próbálnak jó példát mutatni, bizony néha ők is rosszat tudnak cselekedni.
7.
A nyugdíjkorhatárig még van egy kis időnk. A technológia fejlődésével nem egyszerű felvenni tempót, de muszáj. Próbáljunk mindig készen állni az újításokra, hisz nemcsak munkánkat,de életünket is megkönnyíthetik ezek a kütyük.
8.
Próbáljunk társasági életet élni. Ne bújjunk ki minden meghívás alól, hiszen egy ilyen eseményen rengeteg új kapcsolatot is építhetünk. A másik része, ha semmire nem fogunk elmenni, ne lepődjünk meg,ha ezentúl nem hívnak.
9.
Amikor felnőtté válunk és saját keresetünk lesz, hajlamosak vagyunk státuszszimbólumokat gyűjteni. Ezek a csillogó-villogó dolgok általában a külvilágnak szólnak, de attól még belül lehet, hogy rettentően magányosak vagyunk. A célok kellenek, de próbáljunk meg nem rágörcsölni dolgokra (nők gyakran esnek abba a hibába, ha lesz egy új kapcsolatuk, hogy már a nászindulót dúdolják), és örülni annak, amink már van.
10.
Sokszor csalódottak vagyunk, ha nem kapunk elég bókot a fodrász után, vagy egy új öltöny viselésénél. Ne is várjuk el. Próbáljunk ne arra figyelni, mit mondhat a másik, hisz nemcsak bókolni tudnak az ember, de kritizálni is.
11.
Az idő múlásával változnak az emberek. A 20 éves kis naivák egyre komolyabbá és határozottabbá válnak, míg a férfiak sem ugyanazt keresik már egy nőben,mint 20 évesen. Egyre többször fordul mindenki kis praktikákhoz, hogy az idő múlását megpróbálja elrejteni, de van amikor érdemes inkább nyílt lapokkal játszani.