Életünk már soha nem lesz ugyanolyan, miután elveszítettük szüleinket

Bármennyire is felnőttek és függetlenek vagyunk, soha nem lehetünk felkészülve szüleink elvesztésére. Amikor eltávoznak ebből a világból, akarjuk vagy sem, az életünk megváltozik és már soha nem lesz a régi. Meg kell tanulnunk egy olyan vágyakozással élni, ami soha nem ér véget.

Szüleink elvesztése után, elveszítünk mindent, amit velük együtt átéltünk. Többé már nem lehetünk örök gyerekek, akik szüleik ölébe menekülve találtak megnyugvásra. Velük együtt elveszítjük a feltétlen szeretetet, amelyből bátorságot merítettünk bárhol, bármikor. Nélkülük életünk sokkal nehezebbnek tűnik.

Ha még abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még köztünk vannak, akkor életkorunktól függetlenül teljesen biztosak lehetünk abban, hogy mindig számíthatunk rájuk, élvezhetjük szeretetünket, amely békével árasztja el szívünket.

Szüleink halála után a béke és az általuk nyújtott biztonság egy egyetlen csapásra szerte foszlik. A szüleink az első barátaink, akik megmutatták nekünk a szeretet, a barátság és a bizalom jelentését.

A legrosszabb és legszomorúbb dolog az egészben, hogy soha többé nem láthatjuk őket, nem tölthetünk el velük egy vasárnapi ebédet és nem lehetünk együtt ünnepnapokon sem. Ennek ellenére sem vagyunk képesek elfogadni azt a tényt, hogy előbb-utóbb sajnos eljön majd az elválás borzalmas pillanata.

Halálukat nagyon nehéz elfogadni, főleg, abban az esetben, ha hirtelen távoznak, hiszen eszünkbe jut, hogy még mennyi mindent tehettük volna együtt és mennyi mindent szerettünk volna még megosztani velük.

Szüleink távozásával elveszítjük életünk legszebb részét.

Használjunk ki minden időt, amit velük tölthetünk, kerüljük a tiszteletlenséget és önzőséget, valamint ne felejtsük el megköszönni mindazt, amit értünk tettek. Szüleink azok az emberek, akik a világon a legjobban szeretnek minket.

Örüljünk minden pillanatnak, amit velük tölthetünk, így, ha eljön az elválás pillanata, könnyeink hiányukból fakadjanak, ne pedig az elkésett megbánásból.