“A férjem és én 7 éve külön alszunk, és most boldogabbak vagyunk, mint korábban.”

“A férjem és én 8 éve élünk együtt, ebből 7 éven át külön hálószobában aludtunk. Nem azért, mert sokat veszekedtünk, és nem is a gyerekek miatt (nincsenek gyerekeink), csak azért, mert így szeretjük. Nem tűnik nagy dolognak, igaz? Külön hálószobában alszotok vagy nem mentek együtt nyaralni – kit érdekel? A legfontosabb, hogy boldogok legyetek. Amikor felállítod a saját szabályaidat a házasságodban, szembekerülsz olyan sztereotípiákkal, melyek miatt azt kezded gondolni, valamit rosszul csinálsz.”

A következőkben egy átlagos pár történetét olvashatod, melyben elmesélik, miért döntöttek a különalvás mellett, milyen előnyöket kaptak tőle és hogyan reagáltak rá az ismerőseik.

Hogyan kezdődött az egész

Egyszer egyedül ébredtem az ágyban. Teljesen biztos voltam benne, hogy a barátom mellett feküdtem le. Amikor benyitottam a szomszéd szobába, ott találtam őt, ahogyan békésen alszik a kanapén. Azt gondoltam, jól van, ezt majd reggel megbeszéljük.

Reggeli közben ez a párbeszéd zajlott köztünk:

– Eltűntél mellőlem éjjel. Miért mentél át a másik szobába?

– Nem tudtam elaludni. Te össze-vissza forgolódtál, hangosan szuszogtál és minden mozdulatodra felébredtem.

– Értem. Nem is tudtam, hogy hangosan szuszogok.

Következő éjszaka ugyanez történt. Együtt aludtunk el és külön ébredtünk. Akkor már biztos voltam benne, hogy erről beszélnünk kell.

A beszélgetés során rájöttünk, hogy nekünk nehezen megy az együtt alvás. A barátom felidézte az összes veszekedésünket, amik azért voltak, mert nem tudott eleget aludni. Ő horkolt, én felébresztettem, ezért nem aludt eleget és ingerült volt. Néha én horkoltam, ő ébresztett fel és képtelen voltam visszaaludni. Sokszor az egyikünk felébredt, mert melegünk volt vagy kimentünk inni egy pohár vizet. Egyszer pedig rémálmom volt, felébredtem és egyenesen behúztam egyet a barátomnak.

Arra is rájöttünk, hogy teljesen mások az alvási szokásaink. Abban az időben nagyon rugalmas volt a munkám, ezért este és éjjel pörögtem a legjobban. Filmeket néztem, könyvet olvastam éjfélig, majd aludtam reggel 9-10-ig. A barátomnak viszont reggel 9-kor már a munkahelyén kellett lennie, ezért nagyon fontos volt, hogy éjjel jól aludjon. De az együtt alvás miatt egyikünk sem tudott napi 6-7 óránál többet aludni. Így mindketten feszültek voltunk, fáradtak és idegesek.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy a legjobb lesz, ha külön hálószobában alszunk, és szerencsére, ehhez volt is elég helyünk. Legyünk őszinték: eleinte nem ugyanazt gondoltam a külön alvásról, mint a barátom. Egy kicsit zavart, mert azt szoktam meg, hogy egy pár együtt alszik. A szüleim a 25. házassági évfordulójuk után kezdtek külön aludni. A barátom viszont nagyon jól érezte magát: hamarabb elaludt, könnyen fel tudott kelni, mindkettőnknek készített reggelit és boldogan ment dolgozni.

Végül a veszekedéseink teljesen megszűntek. A vitáinkat kiváltó döntő okok eltűntek, mindketten nyugodtabbak lettünk. A napot is sokkal könnyebben tudtuk elkezdeni, míg korábban nehéz volt összeszedni magunkat.

A probléma története és a tudomány véleménye

Hogy többet megtudjak a külön alvásról, elkezdtem könyveket olvasni az előző generációk tapasztalatairól. Találtam egy olyat, hogy az ókori Rómában az ágy egyáltalán nem azért volt, hogy együtt aludjanak benne, kizárólag szeretkezéshez használták. Azután a pár mindkét tagja külön hálószobákba ment aludni. Nagy-Britanniában a viktoriánus korszakban sem aludtak együtt az emberek. Oroszországban a forradalom előtt az arisztokratáknak külön hálószobájuk volt, tehát ez igenis gyakori volt a múltban.

Az együtt alvás története az ipari forradalom időszakában kezdődött, amikor az emberek beköltöztek a városokba. A kis lakásokban nem volt más lehetőség a pároknak, mint együtt aludni.

Később egy tudományos megközelítést is olvastam a különalvásról. Találtam egy könyvet, amit egy szociológia professzor írt. Ő azt a következtetést vonta le, hogy az együtt alvás pszichés problémák kifejlődéséhez vezet, álmatlanságot és más zavarokat okozhat. A tudósok tucatnyi házaspárral beszéltek. Rájöttek, hogy a hálószoba gyakran az otthoni feszültség forrása. A párok gyakran veszekedtek apróságok miatt, mint például rendjén van-e felengedni a háziállatot az ágyba, szabad-e enni vagy cigizni az ágyban.

Ezenkívül nagyon sok konfliktust okozott a horkolás, a tévénézés, a takaró miatti harc vagy a világító mobiltelefon. De sok pár veszett össze a hálószoba hőmérsékletén is: egyeseknek túl meleg, míg másoknak túl hideg volt. A professzor állítása szerint a legtöbb esetben a problémát könnyedén orvosolni lehetne a külön alvással, de az emberek nem tudják legyőzni azt a sztereotípiát, hogy az a természetes, ha a házaspárok együtt alszanak.

Egy másik alváskutató szerint az alvás egy magányos tevékenység. Nem kell senki mással megosztanunk.

A pszichológusok is azt mondják, hogy a férfiak pszichéjének irritáló az, ha együtt kell aludniuk valakivel. Az ösztöneikben van, hogy a helyet, ahol alszanak védjék a lehetséges ellenségtől. Ezért, ha valaki van közvetlenül mellette, mikor alszik, a férfi nem tud nyugodt lenni. Amikor az emberek együtt alszanak, az idegrendszerük nem tud ellazulni, ezért nem tudnak nyugodtan pihenni. A nők ezzel könnyebben megbirkóznak, ezért a férfiak azok, akik sokkal jobban szeretik a külön alvást. Nem tudom, hogy ez igaz-e vagy sem, de az én barátomra igaz.

Horror a fórumokról

Népszerű álláspont, hogy férj és feleség számára a külön alvás az első jele annak, hogy valami nincs rendben a házasságukkal. A külön hálószoba a legnyilvánvalóbb jel, hogy a kapcsolat kezd tönkremenni.

Ezt a fórumokon olvastam, ahol mindenki egyetértett abban, hogy a külön alvás szörnyű ötlet. A vita valahogy így folyt: És mi van a szeretkezéssel? Mi van az összebújással? Itt van egy klasszikus válasz az ilyesfajta kérdésekre:

Miután elolvastam ezeket a kommenteket, rájöttem, hogy a régi sztereotípiák arról, hogy együtt kell aludni, még most is mélyen bennünk vannak. Nagyanyáink hittek különböző jelekben és babonákban, melyek tönkretehették a házasságot. Sokan emlékeznek még erre: Soha ne feküdj le haraggal! Ők a következő egyszerű logikát követték: ha mindenki így csinálja, akkor biztosan ez a helyes. A külön alvás és a külön nyaralás viszont sokkoló.

Azt hittem, hogy a 21. században már nincs, ami meglephetne a párkapcsolatokat illetően, de tévedtem. Egy ágyban egy takaró alatt aludni még mindig elképesztően fontos dolog.

Hírességek példája

Kiderült, hogy Amerikában sokakat foglalkoztat a külön alvás. Egy tanulmány szerint a megkérdezettek 31%-a szeretne külön aludni. Ez megfelel egy másik felmérés eredményének, mely szerint minden 4 amerikai párból 1 külön ágyban vagy külön hálószobában alszik.

Arra is rájöttem, hogy sok híres pár is külön alszik. Például George Clooney és Amal Clooney is a különalvás mellett döntöttek. Mégpedig azért, mert George nagyon hangosan horkol és emiatt Amal sosem tud mélyen aludni.

Catherine-Zeta Jones és Michael Douglas szintén külön hálóban alszanak. Catherine egyszer azt mondta, nem akarja, hogy a férje ne lássa mindig vonzónak, ezért döntöttek a külön alvás mellet. Ki tudja, talán ez a titka a 19 éve tartó boldog házasságuknak?

Változás a legjobb irányba

A 7 év alatt, mióta külön hálószobában alszunk, az életünk sokat javult. Ebben teljesen biztos vagyok, és a mi kapcsolatunk egyáltalán nem lett rosszabb. Sőt, 5 év külön alvás után házasodtunk össze. Nekem úgy tűnik, hogy a külön szoba miatt nemcsak jól alszunk, de sokkal függetlenebbek is vagyunk, hiszen időnként mindenkinek szüksége van egyedüllétre.

Őszintén, nem hiszem, hogy úgy kellene elaludnom, hogy ölelgetek valakit. A tény, hogy szeretek valakit, nem jelenti automatikusan azt, hogy egy ágyban is akarok aludni vele. A szeretkezéssel kapcsolatban pedig: nekem az alvás és a légyott két teljesen külön dolog. Fogalmam sincs, honnan jön az a sztereotípia, hogy az emberek elalvás előtt szerelmeskednek. Nekünk van egy olyan szokásunk, hogy elalvás előtt átmegyünk egymás hálószobájába, megcsókoljuk egymást és jó éjszakát kívánunk. A testi kapcsolatot illetően pedig az ágyban csak fekszünk és napközben ölelkezünk.

Ha nyaralni megyünk, nem fogunk két külön szobát foglalni, egy szobában alszunk. De ha van rá lehetőség, olyan szobát foglalunk, amiben két külön ágy van. Nyaraláskor amúgy sem az a legfontosabb, hogy jól aludjunk, hiszen szundikálhatunk napközben például a parton is.

Mi van a barátokkal? Ők két csoportra oszlanak. Egyik részük nagyon szkeptikus és azt mondja, nekik nagyon nehéz lenne úgy aludni, hogy nem ölelhetik egymást. A másik csoport szerint viszont ez menő, de kis lakásban élnek és nem tehetik meg.

A rokonokkal már kicsit nehezebb. Az anyósom nagyon szomorú volt és azt mondta, rossz, hogy már nem tudunk együtt aludni. Az anyukám azt mondta: “Élj, ahogyan szeretnél, de ha eljöttök hozzánk, akkor hozz magaddal két ágynemű garnitúrát.”

Tanács

A legfontosabb dolog, amire rájöttem, hogy minden pár más, és nem létezik egyértelműen jó válasz, ahogyan szabály sincs arra, hogyan kell felépíteni a családi életet. Ha kényelmetlennek érzed és nem tudod, hogyan oldd meg a helyzetet, beszélj a pároddal. Beszélj sokat, de maradj nyugodt. Magyarázd el neki a helyzetedet. Csak ne egy veszekedés közepén tedd, mert azzal csak rontasz a dolgon.

Bár nyilvánvaló, de nagyon sok pár elfelejti, mennyire fontos a dolgokat párként megbeszélni. Győződj meg róla, hogy a párod érti, hogy a döntésedben semmi személyes nincs, csak egyszerűen neked így kényelmesebb lenne. Kérd meg, hogy próbáljon megérteni. Lehet, hogy a pár egyik tagjának nem tetszik ez az ötlet, de megpróbálhatsz kompromisszumos megoldást találni, például hetente néhány alkalommal aludjatok külön.