Az apát rávették hogy fizesse ki mostohalánya esküvőjét aztán a lány olyat mond neki ami összetöri a szívét

Nem minden történet végződik jól, de gyakran ezek azok a történetek, amiből a legtöbbet tanulhatunk. Az alábbi, a

Reddit internetes fórumon megosztott történet is jól bizonyítja ezt.

A mostohaapa ugyanis rádöbbent, hogy kihasználta őt barátnője és annak lánya. Egy párkapcsolatban nem mindig tudjuk, hogy bizonyos dolgokra hogyan reagáljunk. Nehéz döntést hozni, főleg akkor ha közeli családtagokkal kapcsolatban kell ezt megtennünk.

Mostohalányom nemsokára férjhez megy. Az esküvő tervezése sok időt vesz igénybe, ezért ő és édesanyja idejük nagy részét ezzel tölti a legutóbbi hat hónapban. Ugyan már 10 éve együtt élünk, nem vagyunk összeházasodva. 

A lányom most decemberben diplomázott, én fizettem az egyetemi költségeket. Igaz, hogy ez állami iskola volt, mégis 5 millió forint volt az iskoláztatás költsége az éveke alatt. A lányomnak nem volt munkája, nálunk lakott az egész tanulmányi idő alatt és amikor elérkezett az év vége, vettem neki egy kocsit, hogy könnyebben közlekedjen az iskola és a lakás között.

A lányom vér szerinti ápolatlan apja néha megjelent és annak ellenére, hogy egy fillért sem fizetett (gyerektartást sem, bár ez az én kedvesem hibája, mert meg kellett volna erről egyezni váláskor ) a lány teljesen oda volt érte. Azt szerette volna, hogy apja jelen legyen életében. Az apja mindig csak addig maradt, amíg össze nem törte a lányom szívét és aztán megint eltűnt.

Az esküvő helyszíne 250 fő befogadására alkalmas. Megírtam a listámat, amin 20 személy neve szerepelt. Őket akartam meghívni, és én vállaltam, mindent fizetek. A partnerem lányom azt mondta, nem probléma, ők is kapnak majd meghívót. Ezért tájékoztattam barátaimat, hogy hamarosan meghívót fognak kapnak, és ne csináljanak maguknak semmilyen más programot aznapra.

A következő szombaton találkoztam egy barátommal, akinek a neve szerepelt a meghívottak listáját. Ő azt mondta, hogy semmilyen meghívót sem kapott. Azt mondta, hogy látta az esküvő hírét a helyi újságban, de semmilyen meghívót nem kapott. Amikor ezt meghallottam, megnéztem az  újságot és láttam, hogy az esküvő bejelentő híre mellett az édesanya és az ex neve szerepel. Az én nevem nem volt feltüntetve.

Ezek után leültem partneremmel beszélni, azt mondták nekem, hogy egyik barátom sem kapott meghívót az esküvőre. S ennek oka az volt, hogy nem voltak elég fontosak. Egyikük sem volt elég fontos ahhoz, hogy felkerüljön a 250-es vendéglistára. Nagyon ideges voltam, de nem sok mindent tudtam tenni, a barátaim már megsértődtek. A partnerem azt mondta, hogy megpróbálhatja még meghívni őket. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Iszonyú dühös lettem.

Tegnap volt egy nagy vasárnapi vacsora, melyen a mostoha lányom vér szerinti apja is ott volt. Ezen nagyon meglepődtem. A vacsora alatt a lányom megosztotta velünk a nagy hírt: az igaz apja eljön az esküvőre, és ő fogja majd oltárhoz kísérni a lányomat. Ezt a hírt mindenki pozitívan fogadta, és mindenki aki az asztalnál ült, éljenezett.  Én iszonyú dühös voltam, de végül is el kell döntenem, hogy itt az ideje, el kell mondanom a véleményemet.

Még soha életemben nem voltam ilyen dühös. Szó szerint le kellett nyugtatnom magam,  és eltartott néhány másodpercig, míg összeszedtem a  gondolataimat. Amikor végül lenyugodtam, felálltam a székből, hogy beszédet mondjak. Nem emlékszem pontosan, hogy hogyan fogalmaztam meg gondolataimat, de valami ilyesmit mondtam:

” Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az elmúlt tíz évben részt vettem ennek a családnak az életében. Igazán hálás vagyok a menyasszonynak és a vőlegénynek, hogy segítettek nekem, rájöttem ugyanis egy nagyon fontos dologra. Megmutatták, hogy az én szerepem ebben a családban nem az, amire gondoltam. 

Ekkor észrevettem, hogy a vendégek kezdtek zavarba jönni és rossz szemmel néztek rám, de így folytattam:

“Azt hittem, hogy tiszteletreméltó, elismert és szeretett, hülye ember vagyok, mert ami most kiderült a családról az az, hogy én inkább egy pénzautomata vagyok. Tökéletes vagyok arra, hogy kifizessem a számlákat, de másra nem vagyok jó. Most szeretnék köszönetet mondani mindenért és úgy döntötten, átadom a számlákat és igazi édesapának, majd ő kifizeti azokat. A boldog fiatal párnak pedig sok jót kívánok az életben.

Nem tudom, talán önző vagyok? Amikor kifizetek 10 millió forintot egy esküvőért, nem tudok meghívni néhány barátot sem?  Ebből egyszerűen elegem van. Elegem van a lányomból és az édesanyjából is. A mai estén lezártam a közös számlákat és a saját pénzemet átteszem a saját számlámra.

Ebből most elég.”

Szerinted helyesen cselekedett a férfi? Vagy tévedett? Oszd meg velünk véleményedet a megjegyzések rovatban.