Ezekre a különös rejtélyekre máig nincs értelmes magyarázat

Vannak olyan rejtélyek, amelyek már hosszú évek óta tartják lázban az emberiséget, mert egyszerűen képtelenség magyarázattal szolgálni rájuk. A BuzzFeed most 17 ilyen esetet szedett össze. Itt van rögtön a Gyatlov-rejtély, aminek már az elnevezése is kellően titokzatos.

Az Urál északi részén 1959. február 2-án történt egy érthetetlen tragédia: holtan találtak kilenc egyetemistát, akik Igor Gyatlov (a szvredlovszki műszaki egyetem rádiótechnikai karának végzős hallgatója) vezetésével túráztak a hegyekben. A holttesteket furcsa sérülések csúfították el. Voltak, akiknek a testrészei hiányoztak, míg másoknak a bőre színeződött el. Haláluk okát azóta sem sikerült kideríteni. A lehetséges magyarázatok között az ufók ténykedése és egy termobarikus bomba felrobbanása is felmerült.

A kentucky-i húseső pont azt takarja, ami először eszébe jut: 1876. március 3-án Olympia Springs közelében frissnek tűnő húsdarabok hullottak az égből egy közel 500 négyzetméteres területen. Két bátor helybéli a lehetőséggel élve rögtönzött kóstolót tartott, és azt mondták, olyan ízük volt, mint a birkának. Mint kiderült, kissé elhamarkodták a dolgot, mert egy későbbi vizsgálat tüdőszövetként azonosította a húst, ami egy lóból, vagy egy emberi csecsemőből származhatott. Arra viszont senki nem jött rá, hogy ilyesmi mégis hogy a fenébe fordulhatott elő. A képen látható darabot a Transylvania Egyetem őrizte meg az utókornak.

A vasálarcos férfi legendája talán ön előtt sem ismeretlen, hiszen a történetet Hollywood is feldolgozta. XIII. Lajos francia király felesége 1638. szeptemberében két fiúgyermeknek adott életet. Egyikükből lett a trónörökös, a másikat viszont tömlöcbe vetették és vasálarcot húztak rá, hogy senki ne láthassa, ezzel megelőzve egy eseteges testvérviszályt. De ez csak mendemonda, a legendában szereplő férfi kilétét ugyanis máig nem tudták hitelt érdemlően megállapítani.

A hinterkaifeck-i mészárlás pont olyan, mintha egy horrorfilm forgatókönyve kelt volna életre. 1922. március 31-én csákánnyal öltek meg hat embert egy München közelében lévő elszigetelt farmon. A brutális gyilkosságot megelőzően az ott élő család mindenféle hajmeresztő dolgot tapasztalt: a hóban lábnyomok jelentek meg, az alagsorból riasztó zajok szűrődtek ki, majd a ház kulcsai is eltűntek. A tettes persze nem lett meg, így az esetet a világ legrejtélyesebb gyilkosságai között tartják számon.

Az eredeti éjjeli vadász néven emlegetett bűnöző 1979 és 1986 között a Kalifornia állambeli Sacramento megyét tartotta rettegésben: több mint 120 lakásba tört be, megerőszakolt 45 nőt és 12 gyilkosságot követett el. Arról volt híres, hogy a támadás előtt telefonon hívta fel áldozatait, néhányukat meg utána is, hogy kigúnyolja őket. A hatóságok hiába tettek meg mindent, a férfi azonosításával nem boldogultak. Még manapság is keresik, az FBI nemrég egy kampány keretében ajánlott fel 50 ezer dollárt, mintegy 13 millió forintot a nyomravezetőnek.

Az angolul The Humnak nevezett alacsony frekvenciájú, morajló hangot évtizedek óta észlelik a világ különféle pontjain, Nagy-Britanniától Új-Zélandon át egészen az Egyesült Államokig. Az benne a legfurább, hogy azokon a helyeken, ahol felfigyeltek rá, ott sem mindenki hallotta. Forrását eddig nem tudták behatárolni, de néhány elképzelhető okot azért feltártak. Egyes vélekedések szerint idegen lények sugároznak jeleket a Földre, de az sem kizárt, hogy az észlelők egyszerűen fülzúgásban szenvednek.

A Mary Celeste névre keresztelt amerikai vitorláshajót 1872. december 4-én találták meg az Azori-szigetekről keletre, úgy, hogy egy árva lélek sem volt fedélzeten. A New Yorkból Genovába tartó hajó jó állapotban került elő és készletei is érintetlenek voltak, csupán mentőcsónakja és néhány navigációs eszköze hiányzott. A hajónaplóban szereplő utolsó bejegyzés kilenc nappal korábbról származott.

A kísértethajó legénysége soha nem került elő. A Chambers’s Journal című lap 1904-ben arról írt, hogy a matrózokat egy óriáspolip dézsmálhatta meg, más elképzelések szerint viszont egy jéghegy, netán egy közelegő cunami miatt önként hagyták el a fedélzetet.

„Bomba van az aktatáskámban. Amennyiben szükséges, használni fogom. Azt akarom, hogy ide üljön mellém. Önök el vannak térítve” – mondta egy légiutas-kísérőnek a jól szituált üzletember benyomását keltő D. B. Cooper, aki 1971-ben lépett akcióba egy Seattle-be tartó gépen. A férfi 200 ezer dollárt (ami mai árfolyamon 12 millió forintot jelent) és négy ejtőernyőt követelt, és meg is kapta, amit akart.

Ahogy a repülő landolása után hozzájutott a pénzhez, a gépeltérítő elengedte a 36 utast, majd ráparancsolt a személyzetre, hogy induljanak Mexikóváros felé. Nemsokára 3 ezer méter magasságból ugrott ki a repülőből. Ezután senki nem látta többé. Kilenc évvel később, 1980-ban egy fiú három kötegnyi megtépázott húszdollárost talált a Columbia-folyó partján. Mivel a bankjegyek azonosítószámait feljegyezték, bebizonyosodott, hogy Cooper pénzéből származott. Ez volt az utolsó nyom az ügyben. Az FBI hiába vizsgálta át a partot, nem mentek vele semmire.

A világűrből származó Wow! signal-t, vagyis a Hűha! jelet 1977. augusztus 15-én Dr. Jerry R. Ehman érzékelte a SETI program keretében működő rádióteleszkóp segítségével. A 72 másodpercen át tartó jel totálisan eltért az addig ismert kozmikus háttérzajoktól, ami arra utalt, hogy földönkívüli eredetű lehet. A kutató annyira meglepődött, hogy a felfedezését rögzítő papírra a „Wow!” megjegyzést írta. Ennek köszönhető a rejtély jelenlegi elnevezése. Mint bizonyára már sejti, a sugárzás pontos helyét nem sikerült behatárolni, és a jel sem ismétlődött meg.

Egy Tarrare nevű férfi valamikor a 18. században élt Franciaországban, és féktelen étvágyával hívta fel magára a figyelmet. Nem igazán volt válogatós, nagyjából bármit megevett. Volt, hogy kövekkel csillapította éhséget, máskor meg élő állatokból falatozott, vagy több kosárnyi almát tüntetett el. Szülei egy idő után képtelenek voltak tovább finanszírozni lakomáit, ezért kamaszkorában szélnek eresztették. Tarrare ezután vándorevőként próbált érvényesülni, mindent befalt, amit felajánlottak neki. Végül a francia hadsereghez került, ahol a katonaorvosok lelkes kísérletezésbe fogtak vele, de hiába etették többek között hüllőkkel is, feneketlen gyomrának titkára nem derült fény.

1987. november 22-én éppen a Dr. Who ment egy chicagói tévécsatornán, amikor hirtelen eltűnt a kép, majd egy Max Headroom-maszkot viselő fickó tűnt fel a képernyőn. Azt nem tudni, hogy miként törte fel az adást, mindenesetre több mint egy percen keresztül rizsázott mindenféle sületlenségeket. Az igazi csúcspontot a végére hagyta: lehúzta a gatyáját, majd megvillantotta meztelen hátsóját, amit női segítőtársa egy légycsapó-szerű eszközzel kezdett csapkodni. Nyilván, róla sem derült ki, hogy ki volt. A YouTube-on fent van az egész felvétel, ami annyira bizarr, hogy azt javasoljuk, semmiképp ne hagyja ki.

Az 1963-ban Walesben született ikerpár, June és Jennifer Gibbons egymáson kívül senki mással nem kommunikált, ráadásul egy olyan nyelvet használtak, amit más nem értett meg. Megpróbálták elválasztani őket, de katatón állapotba kerültek, ezért inkább visszacsinálták az egészet. Később erőszakos esetekről írtak regényeket, majd maguk is elkövettek néhány bűncselekményt. A bíróság a pszichiátriára küldte őket, aztán 1993 márciusában átkerültek egy másik intézménybe, ahol Jennifer rejtélyes módon, szívizomgyulladásban halt meg. June utána azt mondta, hogy testvére feláldozta magát érte, mert csak akkor lehet normális élete, ha ő már nincs.

A tudományos világot régóta foglalkoztatja az úgynevezett tunguszkai esemény, amely még 1908. június 3-án történt. Szibéria felett egy nagy égitest lépett be a légkörbe, majd 6-8 kilométeres magasságban felrobbant. A detonáció ereje ezer hirosimai atombombáéval ért fel, így hatalmas pusztítást végzett. Az epicentrumi körüli 2150 négyzetkilométeres körzetben összesen 80 millió fát döntött ki.

A robbanás elektromágneses sugárzást okozott, ami a környező 50 kilométeres területen megperzselte a szemtanúk bőrét, a lökéshullám pedig még 60 kilométerre is ledöntötte az embereket a lábukról. Az űrből érkező objektum mibenlétét teljes bizonyossággal nem lehetett megállapítani, talán egy üstökös darabja volt.

A Cicada (kabóca) 3301 először 2012. január 5-én bukkant fel az interneten egy rejtélyes felhívás formájában. Az ismeretlen ötletgazda egy titkos üzenetet rejtett el a képben, arra buzdítva az embereket, hogy próbálják megfejteni azt, mert így rálelhetnek az útra (vagyis újabb rejtvényekre), ami elvezet hozzá. Ezután minden év január 5-én újabb fejtörőt tettek közzé. Az első kép üzenetére Joel Eriksson, egy svéd kriptobiztonsági kutató jött rá. A megoldáshoz nemcsak a maja számszemrendszerben és a cyberpunkban kellett elmélyednie, hanem egy üzenetrögzítőn hagyott üzenetet és a világ 14 különböző részén lévő flyert is meg kellett találnia. Mire azonban eljutott volna a talány kulcsát tartalmazó weblapra, a Cicada 3301 felhúzta magát rajta, hogy az emberek közösen igyekeznek megfejteni a rejtvényt, ezért letörölte az oldalt.

Woolpit zöld gyermekeinek legendája a 12. századi Angliából származik. A szóbeszéd szerint a suffolki faluban egy testvérpár, egy fiú és egy lány bukkant fel. Mindkettőjüknek zöld bőre volt, valami ismeretlen nyelven beszéltek és kizárólag babbal táplálkoztak. Később más ételek is felé nyitottak, mire bőrük elvesztette zöld színét. Megkeresztelésük után a fiú egy misztikus betegségben vesztette életét, a lány viszont megtanult angolul, ezért el tudta mondani, honnan jöttek. Állítása szerint egy Szent Márton országának nevezett földalatti világból, amit hozzájuk hasonló zöld emberkék laktak.

A Voynich-kézirat valamikor a 15. század elején készült. Nevét egykori tulajdonosától, Wilfrid Michael Voynich amerikai könyvkereskedőről kapta, akihez 1912-ben került. A könyv ismeretlen írásjelekkel íródott és tele van színes ábrákkal, amik egyebek mellett különféle növényeket, égitesteket és meztelen nőalakokat ábrázolnak. Feltételezések szerint szavai kódok lehetnek, de eredetét és tartalmát eddig nem sikerült megfejteni.

Egy friss kutatás szerint ellenben szó sincs semmiféle titkos nyelvről és csupán egy komplikált átverés áll a háttérben. A szakemberek abból gondolják ezt, hogy egyszerű kriptográfiai módszerrel tudtak létrehozni olyan szokatlan nyelvi jellegzetességeket, amelyek a középkori könyv tartalmához hasonlatosak.

A Taman Shud eset egy ismeretlen férfi rejtelmes halála köré összpontosul, akit 1948 decemberében találtak holtan a dél-ausztráliai Adelaida városának tengerpartján. A holttestet hosszasan vizsgálták, de nem tudták rájönni, hogy az elhunyt pontosan milyen okból vesztette életét és személyazonosságát sem lehetett megállapítani. A rejtély csak tovább fokozódott, amikor néhány hónapra rá a halott nadrágzsebébe varrva egy összegyűrt cetlire leltek, amin a “Thaman Shud” felirat állt. Hamarosan kiderült, hogy a szavak perzsául azt jelentik, hogy “bevégeztetettet”, a papírt pedig Omar Khayyam 12. századi verseskötetének, a Rubaiyat-nak az utolsó oldaláról tépték ki.

A szóban forgó könyv egy közelben parkoló autó hátsó üléséről került elő. Belső borítójára egy ismeretlen jelentésű számot, egy helyi telefonszámot, illetve egy ötsoros szöveget írtak, amiről úgy gondolták, hogy egy titkosított üzenet lehet, ám tartalmát nem sikerült megfejteni. A telefonszám egy ápolónőhöz tartozott, aki csupán 400 méterre lakott a tengerparttól. Korábban neki is volt egy példánya a verseskötetből, de nem az, amiből kitépték a lapot, és az is bebizonyosodott, hogy soha nem találkozott az ismeretlen férfival. Róla egyébként az a teória keringett, hogy orosz kém lehetett.