Vajon mi visz rá oly sok embert, hogy más érzelmi életével játsszon?
Játék, szeretet, önzés vagy félelem? Vajon mi visz rá oly sok embert, hogy más érzelmi életével játsszon? Viszonyok, amelyekben a hazugság győz. Sokan hisznek és várnak, legtöbbször a semmire. Várják, hogy majd ők nyernek, de akkor még nem tudják, hogy az önzés játékából ritkán jöhetnek ki nyertesen.
Ígérgető legtöbbször gazdag férfiak és valahová eljutni vágyó kevésbé gazdag nők szerelmi és érdek útvesztője ez a sérelmekkel teli viszony.
Hogy miért megy bele a nő és miért hiszi el, hogy egyszer majd őt választják? Talán a kihívás ereje nem hagy más lehetőséget számára.Magány, unalom, bizonyítási vágy? Nagy játék nagy téttel ahol a nyertes ilyenkor azt gondolja, majd egyszer mindent visz. De tényleg megéri éveket várni a bizonytalanságra?
Azokban a ritka esetekben, amelyekben mégis a szrető lesz a nyertes, olyankor ő valóban mindent visz, vagy csak a még akkor nem sejtett keserűséget?
Amely pedig előbb utóbb, így vagy úgy, de felüti a fejét. Mert aki minden áron nyerni akar, az sokszor a legrövidebbet húzza. Olyan kérdések ezek, amelyekre hiába van válasz, a szerelem rózsaszín ködfala úgysem enged a józanésznek lehetőséget.Hisz a lelke mélyén mindenki tudja, hogy helytelen harmadikként illegális behatolónak lenni egy család viszonylagos békéjébe.
A szerelemnek vajon tényleg nem lehet megálljt parancsolni, vagy csak hisszük hogy nem lehet?És melyik lehet a jobb, tudni, hogy helytelen elvenni a tiltott gyümölcsöt, amely miatt évekig a bizonytalanság szenvedése várhat ránk, vagy a nyugalmat a tiszta lelkiismeretet választani?Mert ha fáj a lélek és működik a lelkiismeret, az majd úgyis keres kifogást az akkor elnyertnek hitt boldogság ellen. Ugyanis a bizonytalanság mindig tovább ott marad majd, hisz a kérdés hogy velünk is megtörténhet, hogy minket is megunnak egyszer, ott kísért.Mert a férfi nem ostoba és mindig tudja, hogy mit kell mondani ha Don Juanná válik éppen. Kell neki a játék az izgalom és ebben az estben remekül működik a meggyőzés képessége, amely egy rafinált embernek nem okozhat gondot. A nő persze meggyőzhető, hogy csak ő kell, mert mindenki szereti hinni, hogy ő sokkal jobb a másiknál.Persze a férfi elhiteti, hogy a nagy szerelem a kiszemelt hölgyet illeti, mert a feleséggel a hancúr már rég óta nem működik, és mert az életük unalmas, így hát ideje váltani.És mivel a nő elhiszi, hogy ő a kiválasztott, így nem túl nagy önbecsülése végre a fellegekbe szökkenhet, ezért hát belemegy a játékba, persze csöndesen csak egy darabig.
Aztán egyszer csak a semmiből felbukkan a férfi rémálma a miértek és a mikorok kérdéseiben, ahol persze a válaszok jobb híján a kitérőkkel ellenben elmaradnak.
Mi történik ilyenkor? Az idő csak telik, a férfi ígérget, mert ő pontosan tudja már a játék elején, hogy majd a családot választja, amiről egyébként a szeretőt leszámítva mindenki szokta tudni, hogy a hazugsággal ellentétben, tízen éve bár, de mégis csak jól működik.
Tehát a ebben a posztban lévő hölgyre az évek rohanása miatt, egy még nagyobb magány és keserű csalódottság vár majd. Ez élet nagy és veszélyes játéka ez, nő és férfi harca, ahol a hazugság rossz útra terel. És ha mégis nyernének a résztvevők, hát később üti fel a fejét a veszteség íze.Mert a hitetlenség és a bizonytalanság, hogy majd velem is ezt teszik, mindig ott lebeg Damoklész kardjaként a fejük felett.
És ez a tudat alatti félelem általában megmérgezi a megszerzett boldogságot.
Így hát, hogy ki mikor nyer nagy kérdés, amit csak az idő igazolhat majd be. Persze mindenki maga dönt, hogy milyen játékba kezd, de az élet törvénye általában kíméletlenül igazolja, hogy ha a másé kell, szinte mindig rosszul járunk…
Szilágyi Mariann
forrás: csakanoknek.hu