Az apa részegre itatta a kislányát, aki elájult. Borzalmasan hangzik, de megvolt rá az oka, miért tette
Minden szülő máshogy készíti fel gyermekét az életre. Ez alábbi vallomás egy japán lányé, akit apja arra biztatott, részegedjen le vele. Furcsán hangzik, ugye? De az apa oka az italozásnál sokkal komolyabb, mélyebb volt erre a tettre.
„Fatalon lázadó, rossz gyerek voltam, és sok hülyeséget csináltam. Amikor annyi idős lettem, hogy már alkoholt fogyaszthattam, apám egy nap ezt mondta nekem: Hé, Reiko, valamikor menjünk el együtt iszogatni. Elviszlek, ahova akarsz, és azt ihatsz, amit akarsz. Nagyszerű lesz.
A többi fiatalhoz hasonlóan először én is hezitáltam (miért az apámmal menjek el, amikor mehetnék a barátaimmal is), ugyanakkor kíváncsi voltam, milyen az éjszakai élet.
Szóval, bementünk a városba, csak én és az apám. Apám azt mondta, hogy bármilyen italt megvesz, és így is lett. Azt is mondta, igyál, amennyit csak akarsz, ne aggódj, hogy érünk haza, ez az éjszaka rólad szól. Elmegyünk néhány helyre!
Nagyon furcsán éreztem magam, amiért pont ő biztatott az ivásra, de eldöntöttem, hogy teljes mértékben kihasználom a lehetőséget.
Először egy grill étterembe mentünk, ahol azt hitték, apám barátnője vagyok. A második állomás egy szórakozóhely volt. Ott is a barátnőjének hittek, miközben sok ital elfogyott. A harmadik állomás egy sushi bár volt. A séf szép volt, csipetnyi féltékenységet éreztem a hangjában, amikor apámmal beszéltem. Nagyon élveztem a helyzetet. Csodásnak tűnt az az este. Lazultam, apám biztatott, hogy egyek és igyak. A negyedik állomás egy kocsma volt. Nem emlékszem már, hogy mi is történt pontosan, mit ettem és ittam, miről beszéltünk… Az ötödik állomás egy büfé bár volt. Erre már egyáltalán nem emlékszem, mert hirtelen rosszul lettem, és a pultra estem.
Apám ezt követően taxit hívott, és hazavitt. Emlékszem rövid időre visszanyertem az eszméletemet, majd visszazuhantam a mélybe.
– Hé, apa, sajnálom, kicsit részeg vagyok – mondtam.
– Nem baj, te csak menj aludni!
Másnap reggel, amikor felébredtem, borzasztóan éreztem magam. Nemcsak másnaposság zavart, hanem, hogy apám ilyennek látott. Nem igazán akartam szembenézni vele, miután olyan részeg voltam éjjel.
De amikor kimentem a nappaliba, láttam, hogy apa már elment. Anyám átadta az üzenetét, amit egy reklám papír hátuljára írt:
„Kedves Reiko. A tegnap este szórakoztató volt. Elmehetnénk majd legközelebb is. Emlékszel, mennyit ittál? Két sört és öt chuhait (koktél). Ez a határ. Így mostantól, ha elmész a barátaiddal italozi, állj le, mielőtt eléred ezt a határt. A világon sok rossz ember van, néhányan közülük kihasználnának téged ebben az állapotodban. Én nem lehetek mindig melletted, hogy megvédjelek. Szóval, ezért vittelek el tegnap, hogy megtudd, mennyi az a határ, amit nem szabad átlépned. Tudom, hogy meg tudod állni. Szeretlek, Apa”
Anyám utána elmondta, hogy sokáig gondolkodtak azon, hogyan vezethetnének rá arra, hogy ne igyak sokat, hogy mindig tudjam, hol a határ. Aztán úgy döntöttek, apa elvisz arra az éjszakára.
Köszönöm apa! Köszönöm, hogy megmutattad a limitemet. Azóta soha nem volt bajom az alkohollal. Élveztem a barátaim társaságát, de mindig a szemem előtt volt, amit tanítottál.
Most, évekkel később, apám már nem az a vagány ember, aki elvitt a városba inni. Ma már egy idős ember. De neki köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok. Nem lehetek elég hálás érte!
