Az éttermi étkezés íratlan illemszabályai – betartásuk nem kötelező, de az európai kultúrkörön belül erősen ajánlott.

Érkezés előtt

• Az étterembe érkezés előtt tanácsos asztalt foglalni. Egyfelől így elkerülhetők bizonyos kényelmetlen szituációk (ha például társasággal érkeznél, és a helyszínen derül ki, hogy nincs már szabad asztal), másfelől így jelezheted, hogy hova szeretnél majd ülni: egy csendes sarokba vágysz inkább, netán a kerthelyiségben foglalnál helyet. Ezen kívül, különösen a nagyobb presztízsű éttermek esetében, érdemes lehet rákérdezni a dress code-ra is.
• Ha különleges alkalomról van szó, vagy üzleti vacsorára invitálsz valakit, szerencsésebb olyan éttermet választanod, amelyet már ismersz. Így, kvázi vendéglátóként, elkerülheted a kínos meglepetéseket.
• Öltözz a célnak, az alkalomnak és a kiválasztott étterem színvonalának megfelelően. Egy kellemes nyáresti vacsora a pároddal egy bisztróban nyilván kényelmetlen, talán még kicsit vicces is lenne öltönyben és nyakkendőben, illetve estélyiben. Egy luxusétteremben ugyanakkor elvárás a decens megjelenés: rövidnadrágban akkor sem fognak beengedni, ha Tiéd minden pénz, hatalom és dicsőség. Kerüld a kihívó, “trendi”, túlcsicsázott öltözetet, de az ódivatú ruhákat se erőltesd – légy szimplán elegáns.

Megérkezés és helyfoglalás

• Bár illemtani alaptétel, hogy a férfinek előre kell engednie a hölgyet, az éttermek, vendéglátóhelyek esetében ez éppenséggel nincs így, és ennek érdekes kultúrtörténeti okai vannak. A középkori vendégfogadókban, ivókban a napi repertoár része volt egy kis csetepaté – ököllel, bicskával és egyéb jeles aszeszoárokat bevetve. Mivel nem volt ritkaság, hogy egy repülő szék vagy söröskancsó fogadta a belépőket, előbb mindig a férfi lépett be ezekre a helyekre, hogy ellenőrizze, mennyire biztonságos. Manapság ugyan jóval civilizáltabbá vált társas életünk, ez a szokás mégis megmaradt. A helyes eljárás, ha a férfi belép, megtartja az ajtót a hölgynek és maga elé engedi őt. Ha esetleg dupla randi a vacsora apropója, akkor az egyik férfi megy előre, megtartja az ajtót a két hölgynek, a sort pedig a másik férfi zárja, mintegy utóvéd gyanánt.
• A legtöbb helyen eleve vagy egy pincér vár bennünket a bejáratnál, vagy egy pultnál álló host vagy hostess (az úgynevezett maître d’), és ő rendezi el az asztalhoz kísérés feladatát. Kisebb éttermekben viszont előfordul, hogy oda ülhetünk, amit mi magunk kiválasztunk (az asztal kiválasztása a férfi dolga, de ha több szabad asztal is van, illik a hölgynek felkínálni a választást).
• A kabátunkat akasszuk fogasra, de vigyázzunk, hogy más kabátjára ne tegyük rá. Ha a fogason nincs hely, tegyük a székünk támlájára.

Az asztalra ne pakoljuk ki a teljes kütyüarzenálunkat és a táskánkat.

Rendelés és étkezés

• Helyfoglalás után nem szükséges hívni a pincért. Egy jó pincér megvárja, míg kényelmesen helyet foglalunk. Nem tolja egyből elénk az étlapot, de nem is várat meg vele. Itt érdemes megemlíteni, mennyire fontos erény a türelem mindkét részről: a vendég felé mindenkor tiszteletet kell tanúsítani, ugyanakkor a vendégnek is tudomásul kell vennie, ha az étterem épp tele van és a pincér éppen egy másik asztalnál szolgál fel.
• Kezdjünk egy aperitivvel. Kerüljük az édes likőröket; egy rövidital vagy egy bor a legmegfelelőbb választás (hiszen az étvágyunkat szeretnénk meghozni). Ha valaki nem elkötelezett híve Bacchusnak és hidegen hagyja Baudelaire, egy ásványvíz vagy egy gyümölcslé is jó választás lehet.
• Ha rendelni szeretnél, ne kiabálj, csettints vagy hadonássz a pincér felé. Intsünk diszkréten, esetleg kapjuk el a pillantását. Ha a nonverbális jelek nem működnek, mert mondjuk épp zsúfolt az étterem, az alábbi kifejezések használata javallott: “Legyen szíves”, “Uram”, “Kisasszony” (bár ez utóbbi kifejezés erősen idejétmúlt, az éttermi kultúrában még létezik és elfogadott), “Kérem”, “Elnézést”. Ne tegeződjünk és igyekezzünk diszkrétek maradni: mi sem szeretnénk úgy elkölteni a romantikus vacsoránkat életünk szerelmével, hogy közben fennhangon óbégatnak a másik asztalnál.
• Ne kérdezgessük a szomszéd asztalnál ülőket, hogy ők mit esznek. Bár gyakran tűnhet úgy, hogy hasonszőrűekből áll a szomszéd társaság, akikkel érdemes szóba elegyednünk, sosem tudhatjuk, hogy ők mennyire érzik ezt kínosnak.
• A pincért viszont nyugodtan faggathatjuk az étlapon szereplő tételekről. Nem szégyen, ha valamit nem tudunk (pl. miből, milyen eljárással készült).
• A damaszt szalvétát ne a nyakunkba kössük, hanem tegyük az ölünkbe. Ne érezd magad kínosan, ha összekoszolod a damasztot, hiszen pont ez a szerepe, hogy megvédje a ruhánkat a szennyeződéstől. Ha végeztél és távoznál az asztaltól, ne hajtsd össze, csak helyezd a tányérod bal oldalára.
• Az evőeszközökkel haladjunk kívülről befelé.

• Ne nyúlkáljunk át az asztal felett és ne kóstolgassuk partnerünk ételét.
• Rendeljünk ugyanannyi fogást, mint partnerünk. Egy “üresjárat” kínos lehet.
• Esetenként, ha diszkréten tesszük, egy fotó készítése az ételről beleférhet (kivéve, ha ügyféllel vagyunk!).
• Ha nem ízlik az étel, ne erőltesd magadba, küldd vissza nyugodtan. Természetesen módjával tedd ezt: az akadékoskodó, fontoskodó, szőrszálhasogató embereket senki sem szereti.
• Ha végeztél a vacsoráddal, az evőeszközöket ne a tányér mellé helyezd, hanem a tányérba, jelezve ezzel a pincérnek, hogy jól laktál.
• Ha netán összepiszkoltad az asztalt, ne kezdd el feltakarítani – ez a pincér dolga. Ugyanakkor köszönd meg neki, ha rendbe tette az asztalt.

Fizetés és távozás

• Az kérje a számlát, aki fizetni fog.
• A számlát egy számlatartó könyvben kapjuk. Diszkréten fussuk át a számlát, de semmiképpen se rendeljük magunk mellé a pincért, hogy egyesével magyarázza el a számla tételeit.
• A pénzt tegyük a számlatartó könyvbe. Ha bankkártyával szeretnénk fizetni, azt is a könyvbe helyezzük. Utóbbi esetben jelezzük, ha a számla összegénél többet szeretnénk fizetni (azaz borravalót szeretnénk adni). Az is elfogadott, hogy bankkártyás fizetés mellett a borravalót készpénzben adjuk.
• A borravaló mértéke tükrözze a felszolgálás színvonalát és azt, hogy mennyire voltunk elégedettek. Ha többet adunk, mint szokás, azzal kifejezhetjük hálánkat a minőségi vendéglátásért, de ha kevesebbet, adott esetben az is hasznos visszajelzés lehet az étterem felé, hogy érdemes még javulnia. A borravaló mértéke általában 5-15%. Figyeljünk azonban arra, hogy egyre több helyen a borravaló már eleve a számla részét képezi szervízdíj formájában (jellemzően 10-13%).

A fentiek természetesen csupán ajánlások. A vendég és a vendéglátó egymás iránti kölcsönös tisztelete, a(z inkább implicit, mint kinyilvánított) szabályok együttes követése az, amit mindenkor szem előtt kell tartanunk, és ami bízvást mindegyik fél megelégedésére fog szolgálni.