Hogyan ismerj fel egy energiavámpírt?

Biztos, hogy legalább egyszer életében mindenki találkozott már energiavámpírral. Legyen az egy olyan párkapcsolat, ahol folyton megkérdőjelezed magad, vagy egy olyan barátság, ahol nem érzed magad elégnek, valahol összefutottál már ilyen emberrel.

Vannak, akiket jobban megvisel egy ilyen találkozás, és vannak, akik csak enyhe kellemetlenséget éreznek utána – minden azon múlik, hogy milyen erős a személyiséged, és hogy mennyire kötődsz ehhez az energiavámpírhoz.

Ilyen ember lehet közeli ismerős, családtag, kolléga, vagy bárki, akivel találkozol, és váltasz pár szót.

Mivel energiáról beszélünk, kicsit misztikusnak hathat ez az egész, pedig valójában nagyon is földhözragadt, pszichológiai jelentése van a dolognak.

Az energiavámpír abból táplálkozik, hogy gyakorlatilag elszívja a te lendületedet, energiádat, jókedvedet azért, hogy ő jobb színben tűnjön fel – lehúz téged azért, hogy ő felemelkedhessen. Aljasnak hangzik, pedig legtöbbjük nem is tudatosan csinálja – egyszerűen ehhez van hozzászokva, így kommunikál bizonyos emberekkel az életéből, ez már egy berögzült ösztön számára.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy rosszindulatból csinálja, valószínűleg észre sem veszi, hogy kiszívja belőled az összes energiádat.

A legtöbb energiavámpír nem direkt akar neked rosszat – általában a viselkedés és a kommunikáció mögött egy személyes probléma, elnyomás, bizonytalanság áll.

Sokszor válnak energiavámpírrá a középső gyerekek – azért, mert nekik kell a legtöbbet harcolni, hogy a szülők (és mindenki más) észrevegye őket, kialakul bennük egyfajta nagyzolás, nagyotmondás, megfelelési kényszer.

Ugyanez a helyzet az önbizalomhiánnyal is: ha úgy érzed, hogy a barátnőd lesemmizi azt, amit mesélsz neki, és mindig jobb sztorival áll elő, valószínűleg saját magát is meg akarja győzni, hogy van olyan jó és izgalmas az élete, mint a tiéd.

Könnyen rájöhetsz, ha energiavámpírral találkozol: elsősorban onnan, hogy hiába volt korábban jó kedved, fáradtan, rosszkedvűen, nyomottan fejezed be a beszélgetést, és elgondolkozol azon, hogy valójában tényleg izgalmasak-e azok a történetek, amiket mesélsz, vagy tényleg igazad volt-e abban a korábban egyértelműnek vélt vitában.

Ha valamit lelkesen el akarsz újságolni egy energiavámpírnak, biztosan nem fogja elismeréssel és jókedvvel fogadni – vagy ha igen, rögtön rákontrázik egy még jobb sztorival, még akkor is, ha egyébként talán semmi igazságalapja nincs.

Mindig tud szebbet, jobbat, izgalmasabbat, a te életed pedig hirtelen szürkébbnek fog látszani, mint amilyen valójában.

Az energiavámpíroknak több „fajtájuk” is van, ez attól függ, hogy hogyan viselkedik veled, amiért úgy érzed, hogy kiszívja belőled az energiát.

Van, aki megkérdőjelez mindent, amit mondasz, úgy érzed magad tőle, mintha nem lennél szavahihető, és semmihez sem értenél. Van, aki azt mutatja, hogy egyáltalán nem érdeklik a problémáid vagy a sikereid. Van, aki rájátszik a természetes félelmeidre és bizonytalanságaidra, és ezeket használja ellened. Van, aki túl akarja szárnyalni azt, amit mondasz, még akkor is, ha hazudnia kell hozzá.

Mindegyikben egy a közös: nem jó a közelükben lenni, és nem jó velük beszélgetni.

Az első lépés, ha nem akarsz minden kapcsolatot megszakítani az illetővel az, hogy megérted, miért is lehet ilyen. Lehet, hogy nem kapott elég figyelmet a szüleitől, az életének egy más aspektusában nem elég sikeres, baj van a párkapcsolatában, vagy egyszerűen rémesen önbizalomhiányos.

A második lépés az, hogy megállapítsd, vajon direkt csinálja-e az egészet: ha igen, szembesítsd vele, hátha saját maga is csak akkor jön rá, mit csinál pontosan, amikor elmondod neki.

Ha nem direkt szívja el az energiáidat, próbáld meg figyelmesen megjegyezni neki, ha rosszul esik, amit mond, de elsősorban inkább engedd el a füled mellett: ha a frusztrációi így mutatkoznak meg, ahhoz a saját életednek semmi köze – ez róla szól, nem rólad, ne vedd magadra.