A hűtlen férfi és a hűtlen nő – a megcsalás lélektana
Amíg a férfi inkább testben hűtlen, addig egy nő inkább lélekben. A nőknek inkább viszonyuk van, a férfiaknak inkább kalandjuk. Mindkettő csalás, megcsalás, tehát bűn – a másik szemében biztosan. Vajon van visszaút?
1/5 Sok oka lehet
Sok oka lehet annak, hogy a párkapcsolatban nem csupán két fél vesz részt. A fásultság, a szexualitás, és szerelem, az összetartozás helytelen értelmezése, aránya.
Az érdekes inkább az, hogy a „lelki” eredetű megcsalást nehezebb megbocsátani, nem csupán azért, mert az több alkalomról szól, tehát viszony. Erre árulásként tekintünk, nem csupán botlásként.
Ez fajta megcsalás inkább nőkre jellemző, hiszen ők emocionálisabban élik életüket. Az Igazából szerelem című film egyik párbeszéde írja körül helyesen a dolgot:
„Képzeld el, hogy a férjed vett egy arany nyakláncot, de másnak adta oda karácsonyra. Vajon várakoznál, hogy kiderüljön, hogy csak egy nyaklánc, vagy pedig szex és nyaklánc, vagy a legrosszabb: nyaklánc és szerelem. Maradnál, tudva, hogy az élet mindig rosszabb lesz, vagy ott hagynád az egészet. (…) – Bolond voltam. (…) – Belőlem is bolondot csináltál. Az egész életemet tetted bolonddá.”
2/5 Férfiakról általában
A férfi hazudik – mondják. Azt is mondják, hogy az a férfi, aki eddig rendszeresen csalta partnereit, az nem nagyon fog megváltozni.
Nézzünk kicsit másképp a dologra. Mi van akkor, ha adott férfi jellemvonásai, viselkedése ugyanazt hozta ki addigi partnereiből, mondjuk féltékenységet, dühöt vagy passzivitást, stb.
Ennek következményeként egy idő után a férfi félrelép, mert bár szereti párját, nem akarja elveszíteni, mégsem tud mit kezdeni a problémával.
Úgy vélem – egy-két kivétellel – minden férfinak teremtetett megfelelő nő, akiért „odavan”, akit tisztel és becsül annyira, hogy hűséges legyen hozzá, aki tudja kezelni őt, és átlagostól eltérő reakcióit, aki másképp reagálja le a férfi viselkedését, mint az „átlag”.
3/5 Nőkről általában
Nagy hiba a nőkben, hogy bensőséges gondolataikat, bűneiket, sikereiket, örömüket és bánatukat permanensen nem párjuknak, hanem barátnőjüknek mondják el először.
Aki „kifelé” él, az nem párjában bízik elsősorban. Kapcsolatukat többnyire akként élik meg, hogy „egy ágyban hálnak az ellenséggel”, azaz nem bíznak párjukban maradéktalanul.
Többnyire arra hivatkoznak az ilyen felfogású nők, hogy párjuk nem értené meg őket, felesleges feszültség keletkezne, mely a kapcsolat rovására menne.
Azokban a kapcsolatokban, ahol ez tényleg így van, el kell gondolkozni azon, hogy a.) el tudnak-e közösen jutni a teljes őszinteségig és megértésig, b.) ha nem, van-e értelme tovább folytatni, hiszen ha párkapcsolatról beszélünk, azt örök életre tervezzük, előbb-utóbb ez a probléma amúgy is fájdalomhoz vezet.
Akkor pedig miért kell egymás idejét vesztegetni?
4/5 Hol kezdődik a probléma?
A kötődésnél. A kötődés az együtt töltött idő minőségétől és mennyiségétől függ.
A hűtlenségek nagy százaléka a munkahelyeken és a baráti társaságon belül történik. Az „egy ügyért való tevékenykedés” a munkahely sajátja, mely törődéssel, kedvességgel folytatódik, értelemszerűen.
Az érzelmeiben labilisabb, nem kiegyensúlyozott emberek óhatatlanul elkezdenek vonzódni egymáshoz. Ezek azok a kapcsolatok, amiknek jellemző mondata: nem tudom miért tette(m), hiszen minden rendben volt otthon.
Ez persze nem így van. A kötődés alapvető szükséglet, és ha több és tartalmasabb időt töltünk mással, mondjuk kényszerből, munkánk által, az igény ott csapódik le.
5/5 Hogyan hozzuk rendbe?
Felnőttként. Tehát, a kezdeti „hisztériás roham”, a düh, a becsapottság érzése után időt kell adni magunknak, hogy reálisan lássunk, érezzünk.
Azt viszont feltétlenül végig kell gondolni, hogy a „megbékélés” kemény munka lesz, akár megcsaltak, akár csalók vagyunk. Hosszú hónapokba fog kerülni a bizalom visszaállítása. Mérlegelnünk kell: elég felnőttek vagyunk-e, és hogy megéri-e számunkra ennyi időt és energiát belerakni a kapcsolatépítésbe.
Fel kell tudnunk mérni azt, hogy érettek vagyunk-e érzelmileg és értelmileg, hogy együtt(!) végig tudjuk csinálni. Jó „taktika”, ha szabályrendszert fektetünk le egy megbeszélés alkalmával, melyet következetesen betartunk és betartatunk.
Ami viszont a legfontosabb, rengeteg közös programot kell szervezni, igyekezni kell mindent együtt csinálni, egymást segíteni mindenben – egymásban kell megtanulni élni.
Az elromlott házasságot, komoly kapcsolatot nehéz helyre hozni, de azt is szem előtt kell tartani, hogy nem menekülhetünk a problémák elől a végtelenségig, mindig egy újabb kapcsolatba. Megfelelő társat nehéz találni – főleg, ha amiatt ment tönkre kapcsolatunk, mert hazudtunk magunknak, magunkról, társunkról, az egész kapcsolatunkról.
